Vadászati beszámolók

Az erdélyi kopó valódi természetét leginkább munka közben lehet megismerni. Kutyáinkkal évek óta veszünk részt nagyvadas terelővadászatokon, vaddisznóhajtásokon, valamint nyári, úgynevezett zöldhajtásokon. Ezen az oldalon az erdőkben, hegyekben és hajtásokban szerzett élményeinket, tapasztalatainkat és tanulságainkat osztjuk meg. Beszámolóinkban nemcsak az eredményekről, hanem a felkészülésről, a kutya és vezetője közötti együttműködésről, valamint a vadászat olykor kiszámíthatatlan és embert próbáló pillanatairól is szó esik.

Legújabb bejegyzések a kategóriában: Vadászati beszámolók

Árkok és tüskebozót
Pilinkéző hóesésben vette kezdetét a hajtás a tegnapi pankaszi terelővadászaton. Az eseményen – amelyre Króner Gyuri barátommal érkeztü...
Az őrségi vadonban
Kopós hajtóként azonban a legnagyobb öröm, hogy a kopók remekül dolgoztak, a munkájukat többen megdícsérték és Diana kegyéből ezúttal ...
Festői környezetben
Sérülés nélkül túl vagyunk az idei első kopós vadászaton. Az első hajtás zömmel kutya- és emberpróbáló szederindán vezetett keresztü...

Legújabb hírek

Festői környezetben

Sérülés nélkül túl vagyunk az idei első kopós vadászaton. Az első hajtás zömmel kutya- és emberpróbáló szederindán vezetett keresztül, a második közben viszont már gyönyörködni is lehetett az Őrség festői szépségében is.

9 magyar fajta akkor és most – Az erdélyi kopó

A 19. századig a kopó igen elterjedt volt a Kárpát-medencében, de a sokféle elnevezés (erdei, erdélyi, alacsonylábú, vörös, stb.) inkább fajtacsaládra, mint fajtára utal. Törzskönyvezése a múlt század elején kezdődött, de a világháborúk korszaka, és egy 1947-ben hozott romániai rendelet, ami (az agárral együtt) kiirtandó dúvadnak minősítette, szinte halálra ítélte a kopót, mint fajtát. 1966-ban az FCI hivatalosan is elismerte a kopót a kilencedik magyar kutyafajtaként.