Pilinkéző hóesésben vette kezdetét a hajtás a tegnapi pankaszi terelővadászaton. Az eseményen – amelyre Króner Gyuri barátommal érkeztünk – népes hajtósereg (43 fő) és nagyszámú kutya vett részt (mintegy húsz terrier, köztük jagdok, zömmel welsh terrierek, néhány beagle és foxi). A két hajtáson összesen négy erdélyi kopó dolgozott: Áfonya (Major Krisztián ránk bízott kutyája), Juhar, a helyi vadászmester erdélyi kopója, valamint Dongó és Cohárd.
Gyülekező (Fotó: Bödők Gergely)
Derékmagasságig elveszve (Fotó: Bödők Gergely)
Az ideális, fagypont körüli hidegben a két hajtás teljesen eltérő adottságú földrajzi területen zajlott le. Az elsőben magas árkok, meredek vízmosások, és egymást váltó dimbek-dombok nehezítették a haladást, a másodikban pedig a szúrós, összefüggő tüskebozóttal borított síkság és az éger erdőben gyakran embermagasságú (nemegyszer tényleg szinte áthatolhatatlanul sűrű) cserjés.
Megmaradt némi hó az erdőben (Fotó: Bödők Gergely)
Fönt, lent és középütt (Fotó: Bödők Gergely)
Merre tovább? (Fotó: Bödők Gergely)
A két hajtás alatt Áfonya 35,6 km-t, Dongó 30,7 km-t, Cohárd 31,8 km-t teljesített, Juharról sajnos nincs adatunk. A csipke ezúttal is hagyott nyomot a kutyákon: jellemzően az orrhát, a szemek és az orrlyukak környékét, a mellkas és a végtagok hajlatait, valamint a talpuk környékét sértette fel. Ezt a „kellemetlenséget” leszámítva szerencsésen ismét sérülés nélkül zártuk a napot.
Vászonra kívánkozó táj (Fotó: Bödők Gergely)
Erdőn, mezőn (Fotó: Bödők Gergely)
A hajtás a múltkorihoz hasonlóan jól szervezett volt, az őrségi környezet most is lenyűgöző, a teríték pedig elfogadható (3 gím tarvad, 16 vaddisznó és 2 róka). A vadászkürt megszólaltatásával színesített tiszteletadást követően vadász-avatásra is sor került és finom szarvaspörkölt várta a hajtókat és a vadászokat. Ezzel a vadásztársaság idei terelővadászatai véget értek, de örömünkre jövőre visszavárnak bennünket.
Tettre készen (Fotó: Bödők Gergely)
Most egy napot pihenünk, aztán folyatás következik, mert hamar vége a szezonnak.
