Idei szezonunk immár hetedik vadászatára érkeztünk meg tegnap az őrségi Őrimagyarósdra. A helyi vadásztársasággal mostanra jó viszonyunk alakult ki, az erdélyi kopóval való hajtásnak igencsak kedvező helyi terepadottságok, a remek és szakszerű szervezés és a jó hangulat miatt hozzájuk is mindig szívesen jövünk. Tegnap visszatérő németajkú vendégvadászoknak hajtottunk, akik körülbelül tucatnyian lehettek. A vadászaton majd’ negyven hajtó dolgozott, 6-7 foxterrier, 1 beagle és 6 erdélyi kopó: Króner Gyuri Dásája, Fazekas Dávid Tasja, Fallmann Tamás Juharja, valamint Dongó, Cohárd és egy kicsit Zete is. (Utóbbi még fiatal és csak azért vittem magammal, mert most nem tudtam máshogy megoldani az elhelyezését, és ha már ott volt, egyszerűbb volt egyes részeken elengednem…)
A hajtócsapatunk (Fotó: Bödők Gergely)
A szántáson túl kezdünk (Fotó: Bödők Gergely)
Dongó várja az engedélyt (Fotó: Bödők Gergely)
A társaság két nagyobb hajtást tervezett, egyet délelőttre, egyet délutánra. Az idő épphogy elmaradt az ideálistól, pár fok mínusz még jól jött volna, a kevéssel fagypont fölötti hőmérséklet miatt ugyanis a nehezebben járható domboldalakon, völgyekben és emelkedőkön megmaradt a sár és a latyak. A terület az erdélyi kopóval való hajtások szempontjából biztosan az egyik legjobb az egész országban a nagy kiterjedésű hamisítatlan őrségi erdőivel (benne jelentős részben sűrű szálerdőkkel), egy-egy rövid szakaszon szedresekkel tarkított gyertyánosaival és fiatalos tölgyeseivel, valamint jórészt dimbes-dombos, vízmosásokkal és mély árkokkal szabdalt részeivel. Utóbbiakon persze gyakran elég nehézkesen lehetett csak haladni (néha csupán gyökerekbe és ágakba kapaszkodva lehetett felvergődni, és szinte fenéken lecsúszni), az emlegetett sár pedig próbára tette a hajtók állóképességét, mégis, ismételten néha filmvászonra kívánkozó helyeken járhattunk.
Szépségek (Fotó: Bödők Gergely)
Itt ereszkedünk, amott kapaszkodunk (Fotó: Bödők Gergely)
Nyiladék (Fotó: Bödők Gergely)
A kopók nagyokat nyargaltak, sokat hallottuk ahogy messze előttünk dolgoztak és láthattuk őket akcióban is, nekik is nagy részük volt abban, hogy a fegyverek hangja olyan sokszor szólalt meg a nap során. Bosszantó és idegesítő volt, hogy néhányuk jele összességében néha órákon át akadozott (feltételezzük, hogy talán egy másik kutya adója zavarhatta a jelet), így releváns adataink nincsenek: Dongó 24,8 km-t szaladt (ennyit tudunk, de, úgy becsüljük, ténylegesen legalább 35 km fölött lehetett), Cohárdnál ugyanez igazolhatóan 32 km (a tényleges ennél jóval több lehet), Dása 40 km körül futott ismét, Juhar adatát nem tudjuk, Tasnál majd’ egész nap alig volt jel, és a csak rövidebb időre elengedett Zete is „lenyomott” legalább 15 km-t.
Haladunk (Fotó: Bödők Gergely)
Csak előre! (Fotó: Bödők Gergely)
Távolodók (Fotó: Bödők Gergely)
A vadászok és a társaság is elégedett volt az esti terítékkel, amelyen 17 gím tarvad, 21 vaddisznó és 3 róka került – és a kutyák egy őzet is leterítettek. A teríték melletti szokásos ünnepélyes jelentést hagyományosan kürtszó kísérte, a terítéket követően pedig ízletes babgulyásban részesült minden hajtó és résztvevő. Nagy öröm, hogy sérülés most sem történt egyik kopónál sem. Nehézségünk viszont még annyi akadt, hogy a tapasztalatlan kopókat (Zetét és Tast) kellett begyűjtenünk a vadászat végén, mert nem találtak hozzánk vissza (előbbi stabilan 650 körüli, utóbbi másfél-két kilométerre volt), de ez a terepet jól ismerő vadászok segítségével sikerült.
Oázis (Fotó: Bödők Gergely)
Ezzel is meg kell küzdeni (Fotó: Bödők Gergely)
Derengő fény a leszálló sötétség előtt (Fotó: Bödők Gergely)
Összességében a kopók nagyon jól dolgoztak, ezért januárban is visszavárnak minket a társaság tervezett két terelővadászatára, amire örömmel köteleződtünk el! Jövő hét közepén még egyszer újra nyakunkba vesszük az országot, feltehetőleg idén utoljára…
