Új helyen jártunk január 4-én, amikor egy-, a Bükk-vidéken szervezett vadászaton vettünk részt, Heves vármegyében. Viszonylag szép számú erdélyi kopós hajtócsapat állt össze nyolc erdélyi kopóval és öt hajtóval. A vadászaton részt vettek még kisebb hajtókutyák is, zömmel foxterrierek és keverékeik, valamint vagy húsz hajtó.
„Tornasor” a hajtás előtt (Fotó: Bödők Gergely)
Az eligazításra még a vadásztársaság telephelyén került sor, a hajtókutyások ezután a saját autóikkal mentek ki az erdőszélre. Két hajtás volt eltervezte, egy hosszabb és egy rövidebb. Az első hajtás mínusz három fokban és elég kemény terepen indult. Több helyütt már a magaslatra feljutni sem volt egyszerű. Mikor sikerült a nyergen túl és innen is vonalba rendeződni, akkor végre elindultunk. A meredek ellenére a terep noha nem bizonyult járhatatlannak, a féloldalas monoton srégen való haladás a bokákat és a combokat alaposan próbára tette.
„Áll a hajtás!” (Fotó: Bödők Gergely)
Igazi sűrűséget keveset fogtunk ki, többségében szellősebb szálerdőben és fiatalosban és – tegyük hozzá – festői, behavazott környezetben haladtunk előre. A hó, ha vékony rétegben is megmaradt a középhegységben a földön és a bokrokon, a fehér fátyol különösen üdítő volt a havat évek óta csak ritkán látó hajtó-lelkünknek.
Dongó a terepen (Fotó: Bödők Gergely)
A középhegység igazán erdélyi kopónak való helyszín volt, tudtak is eleget futni a hajtótársaink, ha pedig megszomjaztak, oldalukon csúszva ették a havat. Többségében messze előttünk hajtottak és csak néha-néha jöttek vissza, hogy ellenőrizzék, „rendben vagyunk-e?!” Szórványosan a fegyverek is szóltak és vadat is húztunk: ekkor láttunk először elejtett muflont. A hajtás végén segítettünk a vadszedőknek felpakolni az utánfutóra az erdei útra kihúzott szarvasokat, majd visszagyalogoltunk az első hajtás kezdetéhez a kiindulópontra.
Nyomvonalak és távolságok (Fotó: Bödők Gergely)
A rövid átállás alatt volt idő elfogyasztani a reggel kapott tízórait. Eddigre az idő is langyult és a hajnali fagy délutánra kettő-három fokra emelkedett. A második „felvonás” a szomszéd falu határából indult, ahová minket és a kopókat is terepjárókkal vittek át. Fél kettő körül kezdtük a hajtást egy az előzőnél jóval sűrűbb terepen, ahol a vadásztársaság főleg vaddisznókat sejtett. A sűrű szinte végig kitartott, disznó is esett és jól elfáradtunk, mire a vadászat véget ért. A kopóink a nehéz terepen is sokat futottak, mindannyian 50 kilométer fölött teljesítettek. Dongó, Cohárd és Zete pár perccel a hajtás befejeződése után hívásra visszatértek, az est beálltával pedig segítettünk az elkeveredőket begyűjteni, ezért sajnos a terítékről ezúttal lemaradtunk. A terítéken, a beszámoló szerint, 12 vaddisznó, 15 szarvas és 2 muflon feküdt.
Fehér köntösben a táj (Fotó: Bödők Gergely)
Hajtótársaink voltak ezen a napok Króner Gyuri barátunk Aranyhegyi Vadorzó Mesivel és Zengővel, Faragó Attila Hírös Vadász Avarral és Vadász Nimród Izával, Máthé Zoltán Vadász Nimród Diegóval, valamint honlapkészítő barátunk, aki most volt először hajtáson, Éger Norbert. A társaság nagyon elégedett volt a kopók munkájával, ezért még ebben az idényben visszavárnak minket.
Dongó a lejtőn (Fotó: Bödők Gergely)
