Szombaton a már jó ismerősnek számító foktői vadásztársaság terelővadászatán vettünk részt Dongóval és Cohárddal, György barátunkkal (aki Dását hozta magával), valamint a vadászatokon most debütáló házaspárral (Ferenccel és Erzsivel), akik az ő Dollyjukkal érkeztek. Rajtunk kívül volt még vagy húsz hajtó körülbelül tucatnyi kistermetű kutyával, leginkább terrierekkel (ezek keverékeivel), egy német vizslával, egy alpesi tacskókopóval és egy általunk nem ismert fiatal erdélyi kopóval. Zete és Zsuzsi is elkísért minket, de csak megfigyelőként. (A vadászat alatt ők a filmbe kívánkozó Fekete Horgony vendégszeretetét élvezték.:-))
Kopós hajtók (Fotó: Bödők Gergely)
Hajtás indul! (Fotó: Bödők Gergely)
Ködbe vesző horizont (Fotó: Bödők Gergely)
A társaság négy hajtást tervezett erre a napra. Az elsőben zömmel magasra nyúló vizes és sűrű aranyvesszőn küzdötték át magukat a hajtók és a kutyák. A haladást nemegyszer ebben a sűrű növényzetben a csúszós, kidőlt fák nehezítették. A második hajtás a Duna árterében zajlott már kevésbé nehéz terepen, a harmadikra igazi nádasban és elfekvő szederindában került sor, zárásként pedig volt egy kontrahajtás is.
Aranyvessző (Fotó: Bödők Gergely)
Hova tovább? (Fotó: Bödők Gergely)
Félhomály (Fotó: Bödők Gergely)
A nap végére Dongó 34 km-t Cohárd 27 km-t teljesített (Cohárdnak majd egy órán át nem volt jele), tudomásunk szerint Dása 41 km-nél is többet futott, Dollyról nincs adatunk (ő viszont órákra lehorgonyzott egy magasles mellett).
Közeli (Fotó: Bödők Gergely)
Nádban (Fotó: Bödők Gergely)
Szabad tér (Fotó: Bödők Gergely)
A teríték nem lett a legfényesebb: a nap során 2 gímszarvas tehenet, két sakált és két rókát ejtettek el. Az elmondásokból tudjuk, hogy már a vadászat kezdete előtt egy szarvasrudli kisétált a területről és eltűnt az egy nappal korábban még megfigyelt vaddisznókonda is. A fáradtság délutánra most sem maradt el. Örömünkre sérülés most sem történt.
Sűrű (Fotó: Bödők Gergely)
A kopók teljesítményével elégedettek voltak, nem rajtuk és nem a hajtókon múlt ez a mostani szerényebb eredmény – a területen egyszerűen ezen a napon nem volt vad. Köszönjük szépen Gyuri barátunknak az invitálást, a Vadbarátnak a szakszerű szervezést és jó hangulatot, a legendásan finom disznótoros reggelit és uzsonnát. Sajnos ezúttal nem tudtuk a terítéket megvárni, mert el kellett hamarabb jönnünk – de tudjuk, hogy finom vacsora is főtt a résztvevőknek koraestére. Most a kopóknak pár nap pihenés következik, utána Gyulaj és a tolnai dombság felé vesszük velük az irányt.
