Dombháton, völgyben és latyakban

Tegnap újra kedves ismerőseinkhez, az őrimagyarósdi Vadása Vadászati Egyesülethez érkeztünk a pankaszi terelővadászatukra. Péntek este, Major Krisztián jóvoltából a katafai víkendházukban szállhattunk meg és darvadozhattunk. A nyíregyházai és a város környékéről érkezett vadászok számára szervezett terelővadászaton negyvenhét hajtó vett részt, mintegy tucatnyi drótszőrű foxival és 4-5 jagd terrierre. Kopósok közül négyen voltunk, Króner Gyuri Dásával, Fazekas Dávid Tassal, mi Dongóval, Cohárddal és Zetével – de egész nap hajtott a vadászatot vezető Fallmann Tamás Juharja is.

Az időjárás kedvező volt, az eső nem esett, a hajnali nulla körüli hőmérséklet, délre 5-6 fokra emelkedett. Nagy volt viszont a sár, ami az erre a napra tervezett két hajtás alatt különösen az emelkedőkön való lejövetel és a dombok megmászásánál okozott a hajtóknak nehézséget. Az első hajtás három tervezett megszakítással és átállással járt, a második egy hosszabb másfélórás „hajrá” volt – tavalyról is ismerős terepen. A terep változatos volt és attól is függött, hogy a hosszan elnyúló hajtósorban éppen ki hova került. Számunkra jutott jócskán sűrű, nehezen leküzdhető, tüskés szedres, dimbes-dombos, mély árkokkal tarkított domborzat, de jól járható tölgyerdő és mesebeli szépségű, selyemmohás fenyves is. Sokszor akármilyen izgalmas és nehéz is egy „hajtás”, a fizikai akadályok leküzdése jelentette kihívások mellett gyakran már közben is újra-és újra tudatosítjuk, hogy milyen lenyűgöző helyekre jutunk el.

A jeladókra tegnap sok panasz volt: Cohárdnak nagyjából tíz perc után tűnt el a jele és a második hajtás végén lett csak újra, de Dása és Tas tartózkodási helye is a vadászat nagyobb részében ismeretlen volt. Közülük Tast mindazonáltal többször láttuk a nap során, Cohárdot és Dását pedig a hajtás végén negyedóra alatt be tudtuk gyűjteni. Releváns adataink így csak Dongó és Zete esetében vannak. Utóbbi 45 km-t, Dongó majdnem 43-at futott (Dása így is lenyomott legalább 19-t), és bár mi sem tartozunk azok közé, akik túlontúl abszolutizáljuk a futásteljesítményeket, az adatok értékét növeli, hogy mindezt az egésznapos terep harmadát jellemző pankaszi völgyes-dombos vidéken érték el.

Ami a terítéket illeti, újdonságról számolhatunk be. Emlékezetünk szerint még soha nem volt olyan, hogy egyetlen vaddisznó se kerüljön puskacső elé, most viszont így alakult. Sőt, egész nap egy hajtó se látott egy kósza disznót sem. Este így „pusztán” 57 gím tarvadnak és egy rókának szólt a „búcsúztató”.

Az egész vadászat a megszokott professzionális szervezettséggel és kivitelezéssel került lebonyolításra. Estére alaposan elfáradtunk és átfáztunk, így nagyon jólesett – a szintén megszokott – finom babgulyás a kályhával alaposan befűtött étkezőben. Már most várjuk a január eleji folytatást, ahol szintén számolnak velünk!