Tegnap ismételten a Vadász V.E. terelővadászatán jártunk. A vadászaton 5 erdélyi kopó dolgozott, Fazekas Dávid Tasja, a mi Dongónk, Cohárdunk és Zeténk, valamint a helyi fővadász Juharja. Rajtunk kívül mintegy harminc hajtó jelent meg és tucatnyi hajtókutya. Örvendetesen mindegyik vadászkutya volt: 6 drótszőrű foxterrier, 6 welsh-, és 1 jagd terrier, valamint egy simaszőrű foxi.
Dávid barátunkkal (Fotó: Bödők Gergely)
Egyike az aznapi szépséges erdőszakaszoknak (Fotó: Bödők Gergely)
Az időjárás előzetesen sok jót nem ígért és nem is hazudott. A gyülekezőkor már lassúdad, pityergő eső hullt, ami hol így, hol erősebben egész estig megmaradt. Ehhez pedig mindössze néhány fokos hideg idő társult, ami együtt már nagyon kellemetlen tud lenni. A vadásztársaság két hosszú hajtást tervezett, négy megállóval és átcsoportosulással. A terep végig viszonylag sík volt, de a víz sok bosszúságot okozott. Egy óra múlva már mindenki el volt ázva, a bokrokról is a nedvesség minden repedésbe utat talált és a hajtás nagy része cuppogó sárban, néhol pedig bokáig (másutt térdig) érő vizes, zsombékos talajon zajlott döntően erdei fenyős, fiatalos és bokros területen.
Az elázott kopófalka (Fotó: Bödők Gergely)
A nyiladék (Fotó: Bödők Gergely)
Nagyon örültünk, hogy a máskor itt-ott tapasztalt jelkimaradás most szórványosan sem jelentkezett és végig kifogástalanul működtek a Garminos jeladóink. Emiatt már a délelőtti hajtás közben látszódott, hogy ma igazán nagyot mennek a „fiúk”. Elsőként Cohárd lépte át a húsz kilométeres távot, utána viszont a többiek is egyre jobban belehúztak. A nap végére mindhárom kopónk rekordot állított fel: Cohárd 51 km-t, Dongó 59 km-t hozott össze. A legmeglepőbb azonban Zete munkája volt, aki a hajtás végére 76 km-t (!) nyargalt össze. Nem akartunk hinni a szemünknek! (Összesen 8,5 km-t vittek a három átálláskor mikrobusszal). Este az egyik vadász szerint az az érzésük volt, hogy „ez a kopó szinte ott van mindenhol”.
Átállás után (Fotó: Bödők Gergely)
Jellemző terepakadály (Fotó: Bödők Gergely)
Nagy örömünkre a tüskék okozta szúrásokon kívül (a hajlatokban) sérülés nem történt. A nagy fizikai megterhelés viszont a hajtás végére már látszódott, Cohárd az utolsó kilométeren a sarkamban volt és amikor már az utolsó zsigerelésnél segédkeztünk a terepen, előbb „görbedve” álltak mind a négyen az esőben, majd lehorgasztott fejjel ültek az út szélén, utóbb a vizes fűben göngyölődtek össze.
Cuppogva a sárban (Fotó: Bödők Gergely)
A viszontagságos időjárás az eredményen is látszott, noha a vadászok elégedettek voltak és tudták, ezen az extrém napon ennél akár rosszabb is lehetett volna. Este 22 gímszarvas tarvad és 10 vaddisznó feküdt a szépen elkészített terítéken. (Hány helyen cserélnének egy ilyen eredménnyel!:-) )
Azért a víz az úr (Fotó: Bödők Gergely)
Zete nagyot ment ezen a napon (Fotó: Bödők Gergely)
Miután a kopókat kézből megetettük (olyan fáradtak voltak, hogy maguktól nem akartak/tudtak enni) és a fűtött autóba tettük, átfagyva és csuromvizesen mentünk be a „kantinba”. A kályhához kucorodva aztán aki csak tehette, pólóra vetkőzött és szárítgatta a ruháját. Nem kell nagyon bizonygatni, hogy soha ilyen jól nem esett még a gőzölgő babgulyás. Jövő héten folytatjuk, méghozzá ugyanitt, a társaság idei utolsó terelővadászatán!
Igazán szellős erdei szakasz (Fotó: Bödők Gergely)
