Ez az év is jól kezdődik

Rejtő Jenő állítólagos utolsó mondatát kölcsönözve a „kényszerű” karácsonyi sziesztát követően folytattuk a hajtó-szezonunkat – ezúttal ismét a Vas megyei Hosszúperesztegen járva a helyi erdészet szervezte terelővadászaton. Legutóbb is jó szervezés és jó hangulat fogadott minket, amiben most sem kellett csalódnunk. A mai vadászaton egyedüliként hajtottam erdélyi kopókkal: Dongóval és Cohárddal. Sok más hajtókutya nem volt, mintegy féltucatnyi kistermetű ebet (jagd és foxterriereket és ezek keverékeit) számoltam össze.

Az erdészet három (esetlegesen négy) hajtást tervezett erre a napra. A hajnali hűvös idő már reggelre kellemessé, délelőttre pedig langymeleggé változott, így szerencsénk volt, hogy ezen a napon csak szórványosan volt csepergő eső – és az sem sok. Az első két hajtás változatos, kifejezetten könnyen járható erdőségben zajlott és még az embermagasságú „jágerkenderben” is jól lehetett haladni. De ahogy az lenni szokott, a harmadik hajtás ezúttal is „benyújtotta a számlát”: a fiatal tölgyes kidőlt cserjékkel és bozótokkal, a gyertyános pedig iszalaggal és kökénnyel sűrűn volt borítva, néhol alaposan megnehezítve a haladást (egy szarvast 100 méter távolságra majdnem 15 percen át húztunk hatan(!) az útig, olyan nehezen lehetett csak haladni).

A kopók munkájára most sem lehetett panasz. Zömmel messze a hajtósor előtt működtek (gyakorlatilag egyedüliként) – a kistermetű hajtókutyák néhol kifejezetten a hajtósor környékén, néhol 50-100 méterre az előtt (egy-egy „akció” hírére előbbre nyargalva) vették ki részüket a munkából. Dongó a „sípszóig” 33,8 km-t futott, Cohárd 31,5-öt. Mindkettejükre igaz, hogy sokat volt „?-es” a vevőkészülék(ük). Sajnos nem tudjuk mi az oka, de ebben a szezonban néha órákra „elvesznek” a radaron a kopóink.

Este 28 vad feküdt a terítéken. Köztük 3 róka, a többi kisebbrészt szarvas volt, nagyobbrészt vaddisznó. Sajnos a terítéken nem tudtunk ott lenni, mert a kopóinkat kerestük. Bosszantóan az utolsó hajtáson alig volt jelü(n)k, az utolsó 2 órában szinte semmi, így a vadászat lefújását követően a keresésükre indultunk. Végül a helyi főerdész fia segítségével hamar megtaláltuk őket, de már vaksötét volt, mire visszamentünk az erdőbe. A nap végére Dongó sajnos kisebb sérülést is összeszedett. A második hajtást követően vettük észre, hogy egy vaddisznó megszúrta (vagy megharapta) a bal mellső lába hajlatánál. Akkor még nem vérzett, később már igen. Varrni – úgy ítéltük meg legalábbis – nem kell, maximum egy öltést kapna, de tapasztaltabb kutyások szerint ez beforr magától.

A mai hajtás igazán jó élmény volt, e hónap végén valószínűleg itt fejezzük be a szezont, de addig még vannak terveink másutt is. Köszönjük Káldi Lacinak a meghívást, Major Krisztiánnak a szállást. Kevés jobb látvány van, mint fáradt kopóinkban gyönyörködni a kályha tüze mellett. Holnap folytatjuk a felépülőkkel, a hadrafoghatókkal, de akár nélkülük is. Ezúttal ismét az Őrségben.