Tegnap újra vadászaton jártunk – ezúttal egyedüli kopós hajtóként Csákánydoroszlón. Hajnaltól farkasordító hideg volt (7-kor még -9 fok), az idő azonban délre fokozatosan fagypont körülire engedett fel. A szervezés nagyon jó volt, a kanyargó Rába közeli terep országos viszonylatban is talán az egyik legjobb, a teríték tűrhető (1 gímszarvas borjú, 5 vaddisznó kan, 3 róka), az esti vaddisznópecsenye pedig felséges. Abban maradtunk, hogy még biztosan visszatérünk!
A gyülekező helyszíne (Fotó: Bödők Gergely)
Kirobbanó energiák (Fotó: Bödők Gergely)
Könnyen járható fiatalos (Fotó: Bödők Gergely)
Plájász Dongó majdnem 31 km-t, Transylvanian Black Symphony Cohárd pedig majd’ 32 km-teljesített. A fagyos föld ugyan kicsit nyomot hagyott a talpukon, de más bajuk nem esett. Láttunk viszont komoly balesetet: egy jagd nagyon súlyos sérüléseket szenvedett egy bozótba szorított sebzett vadkantól (azonnal állatorvoshoz vitték), egy másik pedig a helyszínen életét vesztette. Tragikus, hogy ugyanazon gazda két kutyájáról van szó.
Ha kell, feltörik a vékony jeget (Fotó: Bödők Gergely)
Cohárddal a végén (Fotó: Bödők Gergely)
Az utolsó erdőszakasz
Ha ez sem lett volna elég, este ért utol a szörnyű hír, hogy Kelemen Atilla (“Ata”) elhunyt. A hosszú és fárasztóan is szép nap így rendkívül szomorú keretet kapott. Különösen fájó, hogy 2019-ben beszélgettünk utoljára hosszabban, Szovátán a Rhédey-kupán. Többször hívott magához, kár, hogy nem sikerült élni vele. Odaadó figyelmét, az erdélyi kopóért végzett áldozatos munkáját, valamint sokoldalú, vibráló egyèniségét emlékeinkben megőrizzük!
