Tegnapelőtt régi vágyunk teljesült, amikor részt vehettünk a dámszarvas állományáról nagyhírű Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. Tolna megyei terelővadászatán. Az eseményen körülbelül 20-25 hajtó dolgozott és mindössze 3 kutya: egy Patterdale terrier és a mi két erdélyi kopónk Dongó és Cohárd.

Holdbéli táj (Fotó: Bödők Gergely)

Magasság és mélység (Fotó: Bödők Gergely)
Erre a napra három hajtást szerveztek, két rövidebbet délelőttre, egy hosszabbat délutánra. A kora reggeli hajtás -13 fokban indult, délre a hőmérséklet -3 fokra emelkedett, a nap sugarainak köszönhetően ugyanakkor a hőérzet ennél kellemesebb volt. Az első hajtás nádasos részen zajlott, a második viszont már egy rövid zárt kerti rész kivételével a Tamási környékére jellemző erdővidéken – a nap nagy részén körülbelül 5 cm-es hóban. A leghosszabb, harmadik hajtás során a tolnai dombság minden szépségét láthattuk, miközben a kutyák hosszan előttünk az egyik dombról a másikra hajtották a vadakat. Igazi kopónak való vidék volt – talán az eddigi legszebb, ahol eddig hajtottunk.

Dongóval és Cohárddal (Fotó: Bödők Gergely)

A napsütés ellenére jó hideg volt (Fotó: Bödők Gergely)

Pillanatfelvétel (Fotó: Bödők Gergely)
A nap végére Dongó 31,09 Cohárd pedig 32,4 km-t teljesített. A teríték legalább 70 vadra volt tehető, a pontos számot sajnos nem tudtuk meg, mert itt a hajtás végén a hajtók nem vettek részt a másik településen lebonyolított terítéken. Az elejtett vad között zömmel vaddisznókat, kisebbrészt dámszarvas teheneket láttunk. Nagyon örültünk, hogy a szálerdős részeknek köszönhetően számos remek alkalom volt messziről megfigyelni a kutyák vad-közeli munkáját, de annak a leginkább, hogy sikerült ezúttal is ép bőrrel, sérülés nélkül zárniuk a napot.

A kerítésen túl (Fotó: Bödők Gergely)

Terepszemle (Fotó: Bödők Gergely)
A kopók munkáját többen megdicsérték, teljesítményükkel nagyon elégedettek voltak, amit talán az jelez a leginkább, hogy novemberben visszavárnak bennünket.

A hajtócsapat tagjai (Fotó: Bödők Gergely)

Az utolsó emelkedő (Fotó: Bödők Gergely)




























