Ismét az Őrségben

A napra három hajtást szerveztek. A -2 fokban indult első hajtás viszonylag könnyen járható, „klasszikus” őrségi erdőben zajlott le, a második a január elején már egyszer megismert Rába menti területen. A hajtó szemszögből hosszabbra tervezett második hajtást követően mintegy fél órát gyalogoltunk a kopókért, akik másfél kilométerre elmentek egy kitörő vaddal (a szomszédban két helyen is ugyanezen a napon terelővadászat zajlott). A második hajtást követően a vadásztársaság székhelyén mi, hajtók is isteni vaddisznópecsenyét kaptunk ebédre. () A harmadik hajtás volt a leghosszabb (ami egy rövid szakasz kivételével szintén jól járható erdőségben zajlott le), azért is, mert kontrahajtást is terveztek a végére.

A nap végére Áfonya 35,54 km-t, Dongó 34,59 km-t, Cohárd pedig 34,22 km-t teljesített. Az eredménnyel mind a vendégvadászok, mint a vadásztársaság elégedett volt: a vendégvadászok vezetője részéről kürtszóval színesített terítékre végül 6 gím tarvad (2 tehén, 4 borjú), 9 vaddisznó (1 szép kan, 4 koca és 4 süldő) és 2 róka került. Ami a sérüléseket illeti Dongó és Cohárd ezúttal is – és a szezon egészében! – sértetlen maradt, egyedül néhány talppárnát kell(ett) kezelnünk a fagyos talaj és a tüskék okozta makacs hámsérülések miatt, de ez elenyésző probléma. Áfonyának az ajkán viszont a harmadik hajtás végén egy kisebb sebet találtunk, amit valószínűleg éles ág és nem pedig vadkan okozott. Értesüléseink szerint úgy tűnik viszont, hogy ezt sem kell varrni.

A helyszínen vadászó osztrák vadásztársaság vezetője rendkívül elégedett volt a kopóink munkájával, aminek a magaslesről nyomatékosan hangot is adott. Természetesen nagyon örültünk ennek – ezzel a jóleső elismeréssel és „útravalóval” zártuk az idei vadászidényt. Meghívásunk ugyan még lenne több februárra is, de a hajtásokon való részvételt a várhatóan számos „hasas” kocára tekintettel mi már etikai szempontból kihagyjuk.