Teherpróba

Viszonylag ritkán éltünk a lehetőséggel, hogy egymást követő napokon vegyünk részt hajtásokon, tegnap viszont újra sort kerítettünk rá. Tudván tudjuk, ilyenkor a fáradtság miatti kockázat nagyobb, viszont – tisztán éreztük – a hétköznapokból való többnapos kiszakadás okán még jobban átjárja az embert és a kopókat mindaz a misztérium, amit az egész vadászat jelent. Dongó hajnalban szolgálatra jelentkezett, így őt is magunkkal tudtuk vinni Cohárd mellett Őrimagyarósdra, a helyi Vadásztársaság vadászatára. Hajnalban jött Fazekas Dávid is Tassal, és a hajtásban volt még Falmann Tamás Juharja is, valamint 8-10 kisebb hajtókutya (jagdterrierek, foxik).

A társaság három hajtást tervezett. Mindig öröm számunkra a hajtásvezető, Németh Szabolcs (aki szintén erdélyi kopó tartó) reggeli eligazítását hallani, amiben alapvető információkat oszt meg a hajtókkal (is) az aznapi vadászati tervvel (hajtások száma, terület, domborzat, körülmények, esetlegesen felmerülő helyzetek, stb.) kapcsolatosan, külön hangsúlyozva mindenkor az alapvető biztonsági szempontokat és a sikeres lebonyolítás érdekében támasztott elvárásokat. (Valahogy így kell(ene) ezt mindenütt csinálni!). A tél ma csak keveset mutatott magából: a hajnali ropogós 0-1 fok dél körülre már 8-9-re emelkedett. A hajtások változatos (összességében gyönyörű) terepen zajlottak, amelyek bővelkedtek a könnyen járható fenyőerdőkben és időnként a sűrű aljnövényzettel (gyakran szúrós szedressel és kökénnyel), a fakitermelés során kivágott fákkal és ágakkal borított, valamint tocsogós zsombékokkal szórt erdei környezetben.

A terület komoly vadeltartó képességgel bír, így tudható volt, hogy sok hajtó–vad „találkozással” lehet majd számolni. Ennek okán néha méterekről visszatörő rudlik dübörögtek el mellettünk, ami roppant izgalmas, ugyanakkor cseppet sem veszélytelen látvány. A hajtók közötti „információcsere” és egymás biztonságára való odafigyelés viszont egészen a hajtás lefújásáig kiválóan működött, így nem történt semmi gond. A kopók nagyon jól dolgoztak, gyakorlatilag nyoma sem volt az előző napi megterhelésnek. Juhar remekül ismeri a terepet (estére összehozott – emlékezetem szerint 38 km-t), Dongó és Cohárd kevéssel maradtak csak 28 km alatt, Tas pedig 33 km-t nyargalt össze. Utóbbinak ez volt a harmadik hajtása és szépen látszódik, ahogy alkalomról alkalomra fejlődik! Örültünk, hogy a korábbi akadozások után, tegnap szinte végig hibátlanul volt „jelünk” is a kopóink helyzetéről!

A fegyver bőven szólt: csak az első hajtásban volt majdnem hetven lövés. Este a terítékkel a társaság elégedett volt, noha a 44 elejtett vad a Vadása Vt.-nél közepesnek számít. Ebből 25 volt a szarvas tarvadja (tehén, ünő, borjú), 19 a vaddisznó és 4 a róka. Sérülésünk nem történt, a tegnapelőtti szúrásnyom helye nem romlott, a kopók pedig minden hajtás végén megvoltak, illetve egy-két percen belül visszaértek.

Összességében eredményes és remek napunk volt. Az elejtett vadnak és az egész alkalomnak adott tiszteletadás mellett az esti babgulyásnál jó volt „leoldani” a melegben. Még egyszer köszönjük, hogy itt lehettünk! 21-én – a társaság idei utolsó terelővadászatán – újra jövünk. Most egy hetet szünetelünk, utána folytatjuk a szezont (mert mindjárt vége), álmaink földjén, a Székelyföldön.