Zala, a mindig kemény

Tegnap újra hajtani voltunk, ezúttal Króner György barátunkkal, a zalai Lentiben. A visszatérő osztrák vendégvadászoknak szervezett vadászaton körülbelül húsz hajtó vett részt és mintegy 10 hajtókutya: többségében jagdok és foxik (leginkább ezek keverékei), egy beagle és a mi két erdélyi kopónk, Dongó és Cohárd.

Az első két hajtás során időnként valóban festővászonra kívánkozó terepen haladtunk, bükkösben és tölgyerdőben, de tudtuk, hogy a gyönyörű Zala most sem adja majd ingyen magát. Előző nap éjjel esett, így gyakran bokáig jártunk a sárban, a hőmérséklet a nap során melegedett a hajnali 2 fokról koradélutánra 6-7 fokra. A harmadik hajtás zömmel embermagasságúnál is nagyobb sűrű csipke- és kökénybokor-erdőben és kefesűrű cserjében zajlott. Igazán üdítő volt megpillantani a napfényt, mikor kiértünk belőle.

A nap végére Dongó körülbelül 48 km-t Cohárd 45 km-t teljesített. (Azért hagyatkozunk most becslésre, mert időnként elfelejtettük a mérést leállítani, így végül levontuk a végeredményből az átállások során autóval megtett utat). Tényleges akciót most sem láttunk, de ez jó: a kopók jellemzően minden más hajtókutya előtt hajtottak (legtávolabb 1,2 km-re, átlagosan 3-600 méterre), számunkra a vadászat során ez a legkevésbé kockázatos.

A terítékkel a vadásztársaság elégedett volt, a nap végére az évadindító első vadászatukkal szemben előzetes kitűzött minimum-elvárásukat jócskán teljesítettük. Terítékre estére 16 vaddisznó, két gím tarvad és egy róka került. A harmadik hajtás (és annak kontra-hajtása) igazi „férfimunka” volt, amit majd’ mindenki megtapasztal, aki járt már zalai hajtáson, de ezt sejtettük. Estére sikerült jól elfáradnunk. A kopók most sem sérültek meg, de a tüskék szokásosan most is kikezdték a szemkörnyéküket, az orrhátukat és a mellső végtaghajlataikat. Dongó jobb mellső lába reggelre kicsit bedagadt – már kezeljük.

A kopók teljesítményével ezúttal is meg voltak elégedve – remekül kiegészítették a velünk dolgozó kisebb termetű hajtóebek munkáját (akik között – tisztelet a kivételnek – néhányan jobbára csak a gazdáik körül sündörögtek). Köszönjük szépen a lehetőséget (Krisztián Majornak az invitálást és az összekötést), a szervezők munkáját, György Króner barátunknak az oda-vissza szállítást, a második hajtást követően a tábortűz melletti szárítkozás és rövid szieszta lehetőséget, kopóinknak a hazahozott belsőséget és a vadászat végén a kitűnő szarvasgulyást! Ma regenerálódunk és holnap folytatjuk. Ezúttal irány Bács-Kiskun!