Mikor és milyen indíttatásból született meg a Kopóvilág weboldal ötlete?
Viszonylag régóta mocorgott bennünk a gondolat, hogy legyen egy önálló erdélyi kopós oldalunk. Valami olyan, amit a saját képünkre tudunk gyúrni és ami helyet és teret adhat mindannak, amit mi az erdélyi kopóról és a kopózásról gondolunk. Megjelentek már írásaink az elmúlt években, írtunk cikkeket vadászlapba, adtunk interjúkat és szerepeltünk néha műsorokban is. A saját oldal lehetőséget adott arra is, hogy ezeket az írásokat tematikus rendbe és egy helyre gyűjtsük össze. Azzal pedig, hogy a fajtaismertető mellett blogot is vezetünk, modern eszközökkel is élünk: kifejezzük magunkat is, fényképeket és videókat osztunk meg, beszámolunk a velünk és a kopóinkkal történtekről, kiállításokról és vadászatokról, tudunk szubjektív gondolatokat is megosztani és mindezt gyorsan. De itt sem szeretnénk megállni, hanem minél tovább fejleszteni és bővíteni a tartalmainkat. Szerencsére ötletünk van elég, a terveink szerint lesznek videós anyagaink, interjúk, forrásközlések, az erdélyi kopó történetébe kalauzoló írások és a magyar vadászattörténet roppant szerteágazó, kacskaringós történetéről is publicisztikák. Sokakhoz hasonlóan, ez a kutyafajta minket is teljesen megbabonázott és megváltoztatta az addigi életünket. Ha már így alakult, akkor a kopóvilággal az ezzel kapcsolatos ismereteinknek és felismeréseinknek is teret adhatunk. Egyre több látogatónk és követőnk van, és sokan az oldalon keresztül jutnak már el hozzánk, így úgy tűnik, hogy ez a szándékunk egyáltalán nem hiábavaló.
Milyen célokat tűztek ki maguk elé a blog indulásakor, és ezek közül mit sikerült már megvalósítani?
Elsődlegesen társadalmi célokat tűztünk ki, vagyis szerettünk volna minél szélesebb körben népszerűsíteni az erdélyi kopót, mind online platformokon, mind személyes ismeretterjesztő előadásokon az erdélyi kopóink jelenlétében. A saját oldal mellett tudtunk, hogy Facebook-oldalt és Youtube-csatornát is szeretnénk működtetni. Egy év távlatából visszatekintve ezen felületek nézettsége az előzetes terveinket legalább kétszeres mértékben meghaladta. Gazdasági céljaink ezzel nem voltak, azonban a 2025 nyara meghozta azt a tevékenységet a Kopóvilág életében, amely lehetőséget ad fesztiválok, táborok és egyéb rendezvényeken történő helyszíni szereplésre, melynek bevételei támogatják a kopóvilág online felületeinek működtetését. Többször előfordult már velünk, hogy akár gyerektáborba, akár ifjúsági, vagy vadászati rendezvényre programként minket és az erdélyi kopóinkat ajánlottak. Szakmai eredményként könyveljük el, hogy mostanra van egy egyedi stílusú, a visszajelzések alapján interaktív és élvezetes előadásunk, melyeken a kutyáink és részt vesznek, sőt, ők is külön szerephez jutnak. Az idei évi nyári megjelenéseinkről és meghívásainkról külön beszámolók olvashatók a weboldalunkon és a Facebook-oldalunkon is.
Kopósztráda (Fotó: Ivor Andrea)
Mit tartanak a legnagyobb kihívásnak a fajta népszerűsítése és megőrzése kapcsán?
Noha egyre többen ismerik már a fajtát, még mindig nem elegen. Az erdélyi kopó pedig olyan „jó bor”, aminek igen is kell a cégér. A fajta hazai állománya hétszáz egyed körüli, amivel továbbra is a legkisebb egyedszámú magyar kutyafajta. Már csak ezért sem lassíthatunk a népszerűsítés terén és próbálnunk kell eljuttatni a fajta hírét minden elképzelhető befogadó közegbe, minden szóba jöhető fórumon és a legkülönbözőbb formákban. Nekünk döntően a népszerűsítés a profilunk, de nem kizárólagosan. A megismertetés mellett a fajta jövője döntően persze majd azoktól a tenyésztőktől függ, akik vállalják a tenyésztéssel járó nehézségeket és feladatokat. Ha ők nem lennének, akár egy évtized alatt kihalna a fajta. Nem utolsó sorban, természetesen nagy szerepe van magának a fajtagondozó szervezetnek is, a Magyarországi Erdélyi Kopó Klubnak, aki az egyedeket számontartja, javaslatokat tesz a tenyésztőknek a legideálisabb tenyész-párosításokról, munkaversenyeket, tenyész szemléket szervez és bonyolít le és a törzskönyvezés feladatait is ellátja. Nyaranta van klubtábor is és klubkiállítás is, utóbbin akár hatvannál is több erdélyi kopó jelenik meg. Fontos az is, hogy az erdélyi kopóhoz kapcsolódó téveszméket, rossz beidegződéseket és általánosításokat oldjuk. A fajta egyáltalán nem kezelhetetlen, noha bizonyosan van könnyebben kezelhető kutya a világon. A vadászkutyák rendkívüli adaptív tulajdonságát mutatja, hogy képes megtalálni a helyét a 21. század megváltozott világában is. Aki hajlandó az idejét és energiáját rászánni, remek sporttársat találhat a mindennapos tevékenységeihez és a szabadidejéhez, egyáltalán nem csak vadászkutyaként lehet tartani. Sőt, talán nincs 40 kopó az egész országban, aki rendszeresen járna vadászni. Minden más kopó nagyszerű házőrző és ha viszonylag rendszeresen az energiáit le tudja vezetni, akkor minden tekintetben egy kiegyensúlyozott családtag lehet. Aki fél, vagy nem tud energiát rászánni, eredménynek sem fog tudni majd örülni, de ezért nem a kopó lesz a hibás.
Az erdélyi kopó története során milyen korszakokat, sorsfordító pontokat emelnének ki?
Homályba vész az erdélyi kopó története és ahogy haladunk visszafelé az időben, óhatatlanul egyre több a valószínűsítés és feltételezés. Kopó típusú vadászkutyák már lehettek a honfoglalás korában is, az archeozoológiai vizsgálatok még számos újdonsággal szolgálhatnak, a középkorban pedig bizonyosan kopókkal hajthatták meg az ország egészét beborító erdőket. A nehezen járható sűrűségek, mocsaras részek és magasabban fekvő területek vadászata elképzelhetetlen volt nagy teherbírású, kitartó és szívós kereső- és hajtómunkával dolgozó vadászkutyák nélkül. Az erdélyi fejedelmek és a fejedelmi udvari reprezentáció sokat megőrzött a középkori uralkodói vadászhagyományokból is, a fejedelmek korából így bőven tudunk nagy terítékű társasvadászatokról, amik legalább annyira tekinthetők társasági eseményeknek, mint gasztronómiai és ügyességi célzatú vadászati tevékenységnek. Több fejedelemnek ismerjük udvari katalógusait is, amelyekben kopók, agarak és vizslák is szerepelnek, gyakran a neveiket is feljegyezték és a leírásokból egyértelmű, hogy nagy becsben voltak tartva, külön pecérek készítették fel őket, vezették a vadászatokon és látták el a kopókat azok végeztével. A fajta ebben a formájában, ahogy ma ismerjük, körülbelül kétszáz, kétszázötven évvel ezelőtt alakulhatott ki. A 19. század hozta magával a nemzeti kutyák felmutatásának igényét, ekkortól számít nagyjából az addig jobbára kopóként, hosszúlábú kopóként, vagy fekete kopóként megnevezett kutyafajta „magyarnak”. Első leírása a fajtának 1901-es, vagyis jövőre lesz 125 éve, hogy Czynk Ede fogarasi postamester és ornitológus leírta a fajta karakterét, külső és belső ismertetőjegyeit. Nagy idő ez, meg kell becsülni! 1945 után idehaza is és Romániában is ezt a típusú vadászatot betiltották, törzskönyvezésről nem is nagyon tudunk. 1966-ban a nemzetközi kutyás világszervezet, az FCI elismerte, mint magyar kutyafajtát. Az erdélyi kopó újkori története szempontjából pedig az 1971-es budapesti Vadászati Világkiállítás és az arra való felkészülés emelhető ki, amikor hosszas keresés után a hatvanas évek végén Máramarosszigetről tudnak Magyarországra hozni két erdélyi kopót, hogy azokat is be lehessen mutatni az idesereglő külföldi diplomatáknak és érdeklődőknek. A következő években pedig már egy oda-visszaáramlás is megfigyelhető az erdélyi kopók tekintetében, erdélyi és magyarországi tenyésztők között.
Előadás után az idei FeHoVán (Fotó: Hungexpo)
Milyen jellemzők teszik az erdélyi kopót egyedivé más kutyafajtákhoz képest?
Van a fajtának egy nagyfokú „szabadságvágya”, ami teljesen természetes miután évszázadok óta önálló munkára, felderítésre és a vaddisznó hajtására volt kondicionálva. Ha valaki ezt a tevékenységet önállóan nem végezte, aligha tartották meg. Ráadásul mindig a sűrűben dolgozott, így ma is ezt keresi és ha nem vagyunk résen, akkor seperc’ alatt beveszi magát a bozótba és képes rengeteget futni – vadászatokon akár 40-50 kilométert, de ismerünk kopót, aki 90-et is futott. Nem tehet róla, a felderítőmunka és a szívósság a vérében van. Tapasztalataink szerint nem is annyira érdeklik más kutyák, sokkal inkább a leszegett fejjel való szimatolás. Ugyanakkor jól ki tud jönni más kutyákkal, de hajlamos a vezérszerepre. Ezt a karaktert és habitust a gazdájának kezelnie kell tudni, vagyis fel kell nőnie a feladathoz. Leginkább úgy, hogy egész kölyökkorától gondot fordít a nevelésére és fegyelmezésére. Határozottan, de mindig szeretettel. Minden munka meg fog térülni, mert ha az erdélyi kopó megkapja a lehetőséget arra, hogy kimozogja magát, fizikailag, vagy szellemileg feladatot kapjon, egy remekül kezelhető és kézben tartható kutya lesz. Van aki rendszeresen fut a kopójával, más kerékpározik vele, de tudunk szarvasgomba kereső erdélyi kopóról, romkeresőről és olyanról is, aki az egyre divatosabb mantrailingben jeleskedik. Egészen különleges érzés erdélyi kopó tulajdonosnak lenni, mert az önállósága mellett rendkívül embercentrikus is a fajta és nagyon kötődik a gazdájához. Erről sokat beszélgetünk erdélyi kopó tartó barátainkkal és gyakran hallottuk azt is, hogy akiknek valamikor volt az életükben ilyen kutya, soha nem felejtették el.
Mit lehet tudni a fajta intelligenciájáról, taníthatóságáról?
A fajta nagyon intelligens és okos, de időben kell elkezdeni a tanítását és képzését és elengedhetetlen a következetesség. Ha valamit nem akar megcsinálni, az sokszor nem azért van, mert nem tudja, hanem mert inkább nem akarja. El kell érnünk, hogy ne bírálja felül a gazdája elképzeléseit. Ezt neveléssel, szeretettel, a kutya bizalmának és – meglehet furcsának tűnhet – tiszteletének a kivívásával lehet. Fontos, hogy igyekezzünk jó időben becsatornázni valami közös tevékenységbe az energiáit. Mert ebből van bőven. A közös élményekkel, sportolással, szabadidős tevékenységgel pedig elmélyíthető a gazda-kutya kapcsolat. Nem árt az elején tudni azt is, hogy milyen tevékenységet szeretnénk űzni vele. Ha valaki például vadászatra adja a fejét és a kopója tehetséget és érdeklődést is mutat ezen a téren, akkor egy éves kora után érdemes vaddisznóskertbe elvinni, tréningezni, vagy vércsapa követésre tanítani. Ha ezt nem szeretnénk, jobb, ha nem nyitjuk ki ezt az ajtót, mert a kutyát vonzani fogja csak. Szerencsére bőven van alternatív lehetőség az erdélyi kopónkkal való foglalkozásra. De akármibe is fogunk, időt fog kellenünk rá szánni és legalább annyit, ha nem többet kell majd tanulnunk a póráznak ezen a végén is, mint a másikon. Gyakran az idő ráfordítás ma szitokszónak számít, holott korunkban az értelmesen eltöltött időnél kevés kifizetődőbb valutánk maradt. Mi naponta 3-4 órát töltünk együtt a szabadban, részben kizárólag velük, részben a gyerkőceinkkel. És bár néha nyűgnek érezzük és fáradtak is vagyunk, mindennel együtt nagyon imádjuk ezt az életformát és rengeteget kaptunk már és tanultunk eddig mi is, tőlük.
Pózolás az előadás után (Fotó: Kovács Dénes)
Milyen típusú gazdának, életmódnak ajánlanák leginkább az erdélyi kopót?
A kutyatartás egy nagyon komoly elköteleződés és jól hangzik ajánlani, bevalljuk, mi is is tettünk már ilyet, de mivel tudjuk, hogy mivel jár, ezért célzottan senkinek nem ajánlanánk. De rögtön hozzá is tehetnénk, Korom Gábor ismert kutyaszakértő után szabadon, hogy: mindenkinek. Egy erdélyi kopó alapvetően fogja megváltoztatni a gazdája életét és életmódját. Egy természetközeli, sportos, minőségi időt feltételező életformára fogja „kényszeríteni”, amiben lesz egy csomó nehézség is, de rengeteg öröm, siker és boldogság egyaránt. Biztosan előny, ha valaki nevelt már kutyát és tapasztaltabb, van a környezetében alkalmas terület és lehetőség a kutyával foglalkozni, és főleg, kellő időt tud a kopóra szánni. Mindössze nyolcéves kopótartó tapasztalattal a hátunk mögött azt javasoljuk, hogy akinek már volt korábban más fajta kutyája, az készüljön fel, hogy valamelyest másként kell majd hozzáállnia egy kopó neveléséhez és tréningezéséhez és nagy valószínűség szerint nem minden fog úgy működni az erdélyi kopója tanításánál, mint egy más fajta, átlagos kutya esetében. Nagyon fiatalnak még és idősnek már nem érdemes belevágni, ezért előny, ha megállapodott élethelyzetben vagyunk és támogató családi közeg vesz bennünket körbe, mert bármi történhet, amikor valaki másnak kell – akár csak átmenetileg is – ellátnia. Fontos, hogy megfontolt döntést hozzunk. Egy erdélyi kopó sem egy csereszabatos telefon, amit, ha meguntunk, eldobjuk. Elköteleződést és felelősségvállalást igényel és az egonkat háttérbe kell majd szorítanunk. Kalkulálnunk kell azzal is, hogy egy kutyát felelősen tartani nem olcsó mulatság. Lesznek majd oltási és ápolási költségek is, a minőségi takarmányozása és vitaminozás sem elhanyagolható tétel, ha pedig valami sérülése következik be, vagy neadjisten’ beteg lesz, akkor is tudnunk kell az állatorvosi díjakat állni. Ezeket a szempontokat a döntési folyamat során mind számításba kell vennünk!
Hogyan látják a fajta jövőjét – itthon és nemzetközi szinten?
Időnként még ma is olvasni, hogy a fajta a kihalás szélén van, de egyáltalán nem gondoljuk már ilyen reménytelennek és rossznak a helyzetet. Az elmúlt évtizedben sokan sokat tettek azért, hogy mára egy elég stabil állomány legyen. Évente 80-90 egyed születik Magyarországon, amelyek zöme viszonylag hamar gazdákhoz kerül és nem ritka, hogy nevesebb tenyésztőknél várólista is van már. A jövő egyik nagy feladata, hogy a fajta genetikai sokszínűségét megőrizni és lehetőleg növelni lehessen. A megmaradásban fontos szerepe van a Klubnak is, a felelős tenyésztőknek és a hétköznapi kopótartóknak egyaránt. Azoknak is, akik a kiállítások világában mozognak és nagyszámú közönség előtt vezetik fel a kopójukat idehaza és külföldön egyaránt. Külföldön nagyon gyakran csak néhány erdélyi kopó szerepel nagyszabású nemzetközi kiállításon, de mivel külsőre is nagyon szép kutyafajtáról van szó, sokak szemét vonzza. De nagy szerepe van azoknak is, akik, mivel eredendően vadászkutyáról van szó, vadászni járnak a kopójukkal és a téli vadászidényben sokat tesznek azért, hogy az eredeti ösztönök nagyon is gyakorlati megmutatkozást nyerjenek és a vadászok tudjanak a fajta előnyeiről és minél több alkalommal és területen bizalmat szavazzanak az erdélyi kopó vadászati alkalmazásának. Ahol van arra lehetőség, megfelelő a vadászterület és a hozzáállás, az erdélyi kopó a 21. század vadászati viszonyai közepette is megállja a helyét. Feladat van bőven, szerencsére lehetőségek is adódnak. Az erdélyi kopós szubkultúra csodás világ, sok helyről jöttünk, sokfélék vagyunk. Van ebben a mikrovilágban unitárius lelkésztől az állatorvosig, elektromérnöktől a középiskolai tanárig, ügyésztől az IT szakemberig mindenki. Megsüvegelendő már az is, ha valaki erdélyi kopót tart, de ha túl ezen, szeretne többet is tenni még a fajtáért, bőven talál feladatot.
Budapest,
2025. szeptember
(Ján Púchovsky interjúja megjelent A történelem az élet tanítómestere oldalon: https://www.facebook.com/share/p/15DYST8yvKA/)
Heverők (Fotó: Solymos Ákos)
