Bödők Gergely
Kis káté – Kutyás hajtók legfontosabb tudnivalói
A társas vadászat eredményességéhez nagyban hozzájárul a vadászok, a hajtók és a vad felkutatására, űzésére és állítására használt vadászkutyák közös munkája, szervezettsége, fegyelme és kooperációja. A hajtók között külön is fontosak a kutyások. Vitán felül áll, hogy a jól dolgozó, tapasztalt vadászkutyákkal a vadászat nemcsak hangulatosabb, de jóval eredményesebb is. A fajta szerelmeseként, erdélyi kopóinkkal már hatodik éve járunk hajtásokra és terelővadászatokra. Az alábbiakban a hajtókra és a vadászkutyásokra vonatkozó etikai normák, íratlan szabályok és hagyományok mellett az elmúlt években gyűlt gyakorlati tapasztalatainkat, észrevételeinket és tanácsainkat összegezzük.
- A lista mámora
Ne hagyatkozzunk a megszokásainkhoz. Vadászat előtt vegyük a fáradtságot, hogy megnézzük legalább az adott napra és helyszínre vonatkozó időjáráselőrejelzést. Az előkészületeket segíti, ha egyszer szánunk arra időt, hogy írunk egy „vadászatos” listát, amit minden vadászat előtt sorról-sorra átveszünk. Ezzel elkerülhető, hogy a szükséges felszerelésből bármi fontos kimaradjon.
- Érkezz pontosan és maradj végig!
Egy vadászat megtervezése, előkészítése és lebonyolítása komoly feladat. Mindezt szem előtt tartva érdemes magunkat is komolyan vennünk és ezt a külvilág felé is prezentálni. Ennek az egyik legelső jele, hogy pontosan érkezünk. Soha ne halasszuk az utolsó pillanatra az indulást, sőt, ha lehet, induljunk el a szükségesnél hamarabb. Ha időben érkeztünk, nem kell kapkodnunk, el tudjuk nyugodtan végezni a regisztrációt, az átöltözést és a vadászkutyánk előkészítését a rá váró feladatra. Legalább ilyen fontos, hogy illik maradni a teríték végéig. Ezzel a legelemibb vadászetikai elvárásoknak felelünk meg, megtiszteljük az eseményt, a társainkat, sőt magát a vadat is, aminek az elejtésében közvetett, vagy közvetlen módon részt vettünk.
Vértesfia Ugod „Zete” (Fotó: Mátrai Dávid)
- Rutin helyett – Adj magadra
Vadászaton a hajtók olyan rikító színű kabátot, vagy mellényt viselnek, ami jól érzékelhetően kiemeli őket az erdei környezetből. Öltözékünk legyen „vadászias”: a vadászathoz, a terephez és a hagyományokhoz illeszkedő. Fontos, hogy a kabátunk, a nadrágunk és a csizmánk tiszta legyen. Lelombozó látvány amint valaki koszos, az előző hajtások nyomait viselő sáros ruhában jelenik meg. A vadászat az, ahol a látszatra is érdemes adni. Néhány holmit érdemes pluszban is magunkkal vinnünk: száraz vastag zokni, száraz póló és pulóver legyen még egy az autóban, vagy a hátizsákunkban. Előfordulhat, hogy nagy hasznát vehetjük. Fontos a jó minőségű sapka, vagy kalap és a kesztyű is.
- Hallasd a hangodat!
Az igazi hajtás nem magányos és a legkevésbé sem halk tevékenység, az „egészséges hangadás” pedig a kutyák munkáját is segíti. Érdemes valamilyen saját rigmust kitalálnunk hajtóhangként, amit könnyű ismételgetni. Ez ne legyen nagyon eltérő a bevált normáktól, vagy a megszokott „szlogenektől”. Ajánlatos rövid, pattogós, jól és gyorsan ismételhető, kiabálható „szlogent” kiötölnünk. Elengedhetetlen, hogy a vadászat során tetszőleges oldalról kapott utasításokat és tudnivalókat mindenkor hangosan, jól hallhatóan adjuk tovább!
- Élj a lehetőségekkel – Legyenek eszközeink!
Vadászatokon gyakran tapasztaljuk, hogy kevesen használnak „segítséget”, holott különböző kiegészítők használatával megkönnyítjük a saját dolgunkat. Különféle sípok az emberi hangnál is jóval messzebbre szólnak és az utóbbi években viszünk magunkkal kisebb-nagyobb kereplőket is. Valamikor ez a vadászatokon bevett gyakorlat volt, de sajnálatosan visszaszorult. Van nálunk egy szarvasmarha tülök is, amit alkalomadtán fújunk. Erős hangja mellett ez azért is hasznos, mert sikerült az elmúlt években kopóinkat a hangjához szoktatnunk. Ha viszont ilyet használunk, érdemes előtte a vadászatvezetővel is egyeztetnünk. Van ugyanis, ahol a vadászat elejét és végét is kürtszóval kezdik – a tülök hangja ilyenkor megtévesztő lehet.
Transylvanian Black Symphony Cohárd vadászaton az Őrségben (Fotó: Bödők Gergely)
- Tartsd a sort és a távolságot!
Kevés zavaróbb és idegesítőbb jelenség van, mint az erdőben rendezetlenül „bóklászó”, esetleg a hajtósortól leszakadó hajtó. Ez túl azon, hogy az eredményességet veszélyezteti, balesetveszélyes is. A hajtónak jól kell felmérnie, hogy nagyrészt egyforma távolságra legyen a jobb és a bal oldalán haladóktól. Érdemes szem előtt tartani a haladási irányt és annak tempóját is. Egy vadászaton változatos terepviszonyokon kell együtt haladni és sok esetben a hajtósor tagjainak más-más terepakadályokkal kell egyidőben megküzdeniük. Gyakori, hogy míg valaki előtt épp könnyen járható erdei terep nyújtózik, mások, épp csúszós meredéllyel, nagyobb magaslattal néznek szembe, esetleg sűrű, nehezen járható, tüskés szederinda állja az útjukat. Ha mi, vagy a közvetlen szomszédjaink elakadtak, ezt jelezzük a „másik oldalnak” is, hogy ők is ehhez mérten haladjanak. Fontos, hogy közvetlen szomszédjainkkal kommunikáljunk, azaz ne akarjuk túlkiabálni a mellettünk állókat.
- Add tovább – Mond el, mit látsz, mi történik!
A hajtósor mozgatásáról, megállításáról és indításáról alapvetően a hajtókkal haladó hajtásvezető rendelkezik, valamint az ő távollétében a kijelölt közvetlen segítői. Ha a hajtósor megáll, akkor arról őt (őket) is informálni kell. Előfordul, hogy valaki valamiért lemarad és be kell várni, vagy – amint az legtöbbszöri megállás oka – valahol vadat zsigerelnek és „húznak”. Ilyenkor a közvetlenül látott, vagy a kapott információt adjuk tovább.
- Annyian legyünk, ahányan kellünk!
Ha elejtett, vagy sebzett vadba botlunk, azt jelezzük a szomszédjainknak és rajtuk keresztül a hajtásvezetőnek. Ha a vad kimúlt, gördülékenyen segítsünk vadat zsigerelni, a már kizsigerelt vadat pedig a vadszállító jármű által jól megközelíthető helyre húzni. Túlságosan sokan ne akarjunk egyszerre segíteni, de kevesen se legyünk. 4-5 ember többnyire elég egy megtermett szarvas, vagy nagytestű vaddisznó kihúzásához, még a nagyobb sűrűből is.
Terelővadászaton a Bükkben (Fotó: Bödők Gergely)
- Légy alapos és pótold az energiát
Vannak vadászatok, ahol a vadászat előtt is finom falatokkal örvendeztetik meg a résztvevőket, esetleg már a gyülekezőt követően előre kapunk ebéd-csomagot. Előfordult, hogy az erdőben kaptunk tízórait és forró teát, vacsorát pedig szinte már mindenhol remélhetnek a résztvevők a vadászat végén. Akárhogy is, azért mindenképp legyen nálunk valamilyen harapnivaló. Ez lehet egy szendvics, gyors energiapótlást segítő csokoládé, vagy szőlőcukor és feltétlenül ivóvíz, vagy tea. Ugyan viszünk magunkkal vizet a kopóinknak is, többnyire sikeresen megoldják maguk: mancsaikkal feltörik a jeget és isznak a pocsolyákból, vagy a patakokból.
- Tarts ki és légy fegyelmezett!
Egy terelővadászat, vagy vaddisznóhajtás rendszerint hajnalban kezdődik és általában sötétedésig tart. A változatos – gyakran egészen kemény – erdei terepen való haladás, a fizikai megpróbáltatások, a hideg, vagy az eső miatt a végére már többnyire alaposan elfáradtunk. Nem árt ugyanakkor tudatosítani, hogy a vadászat végéig nem szabad kiengedni. A tapasztaltabb vad néha az utolsó száz méterekre is összesűrűsödhet és gyakran az utolsó pillanatig kivár, mielőtt megiramodik. Észnél kell tehát végig lenni. A kutyások tapasztalata szerint a vadászat elején, vagy a végén történik a kutyás sérülések többsége. Amíg a vadászat elején a kirobbanó energia, elbizakodottság és hév, addig a végén már a fáradtság és az ebből fakadó fókuszvesztés állnak a sérülések hátterében. A vadászat legfontosabb kritériuma a biztonság, szükséges ezért egészen a végéig koncentráltnak maradni.
- Vadászati felkészítés
Nincs szívszorítóbb látvány, mint a vadászat előtt a kutyaboxokból előrángatott, nem kellően megbecsült, kondíciójukat vesztett és ápolatlan hajtókutyáké. A szimpla munkaeszközzé silányított vadásztársainkról ilyenkor önkéntelenül nemcsak a rideg tartási körülményeik rínak le, de az is, hogy „gazdájuk” őket családtagból és társból keresetkiegészítő állattá degradálta le. Komoly kockázatokat hordoz az ilyen tartás: a pszichésen és fizikálisan nem kellően felkészített kutya kitettebb a sérülésveszélyeknek. A jelentős túlsúly, de az alultápláltság is, a tartós fizikai igénybevétel miatt már rövidtávon károkat okoz. Ahogy egy sportteljesítményre, a vadászkutyák komoly fizikai igénybevételével járó terelővadászatokra és hajtásokra sem lehet napokkal előbb nekiállni felkészülni. Érdemes hetekkel/hónapokkal korábban elkezdeni a kutyák felkészítését célzott és fokozatosan növelt futtatási távokkal, változatos terepviszonyok közötti mozgatással és, természetesen az elengedhetetlen parancsszavak rendszeres gyakorlásával. Egy jó formában lévő hajtókutya, könnyebben fut az erdőben, atletikusabban tér ki a vaddisznó támadásai elől és kevésbé szenved izomsérülést, az engedelmességre nevelt kutya sebzett, vagy sarokba szorított vaddisznóról történő időbeni „lehívásával” pedig csökkenthető a vaddal való kontakt során szenvedett sérülés esélye. A kutyáink etetése is igazodjon az előttük álló megnövekedett fizikai feladatokhoz és teljesítmény-elvárásokhoz, megfelelő, tápláló takarmánnyal és vitaminokkal, valamint a szükséges féreghajtókkal és immunizálással. Fontos hangsúlyozni: mindig csak teljesen egészséges kutyával menjünk vadászatra!
- A vadászkutya etetése
A régi vadászirodalom is rögzítette a vadászkutyások vadászat előtti „kutyás” tennivalóit, külön is hangsúlyozva az alaposabb, nagyobb mértékű táplálást. Érdemes a kutyánknak a vadászat előtti napon a megszokottnál valamivel nagyobb adag ételt adni, és, ha lehet, rendszerint korábban, mint szoktuk, hogy a vacsorát követően többet tudjanak pihenni. Közvetlenül vadászat előtt semmiképpen ne etessünk, mert kockáztatjuk a nehezen felismerhető és többnyire halálos bélcsavarodást. Vadászat után viszont, ha csak tehetjük, etessük meg a kutyáinkat. Ezzel, ha sokat járunk hajtani velük, elkerüljük a komoly fizikai teljesítménnyel járó súly- és izomvesztést – és energiahiányt.
Lazacfej zöldpacallal – vacsora (Fotó: Bödők Gergely)
- Láthatóság, sebesség és biztonság
A különféle vadászkutyás védőmellények használatát valahol megkövetelik és szerződésbe is foglalják. Megkülönböztető mellényekből ugyan nincs sokféle a piacon, de a nyújtott védettség mértéke, a szín, a vastagság, az anyag, a méret és az ár szerint is lehet több félével találkozni. Mindenki maga dönti el, hogy mit és milyet használ, illetve, hogy használ-e egyáltalán. A legkisebb mértékű védelem haszna is kétségtelen, ugyanakkor elengedhetetlen, hogy jól ismerjük a kutyánk természetét is. Ha a hajtókutyánk egy tapasztaltabb, a vaddal szemben kellően óvatos, inkább biztonsági-játékos típus az is más helyzet, mintha kifejezetten „fogós”, aki ha teheti „bele-belekap” a vadba. Utóbbi esetben mindenképpen indokolt megfelelő védőmellény használata, mert, különösen a fiatal és gyors, vaddisznó kan komoly sebeket tud okozni.
- GPS nyakörvek használata
A régi idők vadászataihoz képest óriási előrelépést jelentenek a különböző műholdas rádióadóvevők és kutyás nyomkövetők. Ezek segítségével pontos információnk van a kutyánk tartózkodási helyéről, mozgási irányáról, sebességéről és a tőlünk való távolságáról is. Vadászat előtt soha nem szabad elfelejteni ezeket az eszközöket a maximális kapacitásukra feltölteni. Sajnos napjainkban is elő-előfordul, hogy a vadászat során elvesznek hajtókutyák. Ilyenkor minden töltöttségi akkumulátor-százalék aranyat érhet az eltűnt hajtókutya fellelésében. Használatot követően a készüléket tisztítsuk meg, töltsük fel és biztonságos helyre tegyük, hogy amikor legközelebb szükségünk lesz rá, ne a több hetes sár eltüntetésével kezdjük az újabb igénybevételt.
Dongó, Zete és Cohárd (Fotó: Mátrai Dávid)
- Keresd a végén!
Egy vadászat során időnként előfordul, hogy a kutyás nyakörveink ideig-óráig „csődöt mondanak”, vagy átmeneti jelhiány lép fel és nem látjuk a térképen a kutyáinkat. Sokszor a legmodernebb eszközök sem elegek ahhoz, hogy az erdő mélyén jelentkező „technikai Bermuda-háromszögeket” leküzdjék. Ha ez a vadászat végén is így van, érdemes oda visszamennünk, ahol utoljára volt még jelünk a kutyánkról. Tapasztalataink szerint ekkor újra látni fogjuk a kutyánk tartózkodási helyét. Mivel családtagokról van szó, természetesen nagyon kellemetlen, nyugtalanító érzés, ha tartósan nem tudunk a kutyánk hollétéről, esetleg nagyon eltávolodott tőlünk, vagy jó ideje egyhelyben van (ez ugye rosszat is jelenthet). Ennek ellenére nem állhatunk neki a magunk szakállára keresni őt az erdőben. Amint az adott hajtást lefújták bizonyosan lesz, aki ismeri a terepet és visszamegy velünk a kutyánkat begyűjteni.
- Beszélj a vadászokkal
Meglehet jó helyekre járunk hajtani, de többé-kevésbé az a benyomásunk, hogy határozott javulás mutatkozik a vadászok részéről a hajtókutyák ázsióját illetően. Ez igaz az erdélyi kopóval és a fajta vadászati munkájával kapcsolatban is. A vadászatok előtt szoktunk pár szót váltani a vendégvadászokkal, legyen szó akár hazaiakról, akár külföldiekről. Ez alkalmat ad a bemutatkozásra és a megismerkedésre, de arra is lehetőséget nyújt, hogy tudatosítsuk bennük is, hogy erdélyi kopót tisztességesen tartani, nevelni, felkészíteni, komoly idő, energia és nem kevés anyagiak. Éppen ezért kérjük, hogy legyenek hatványozottan óvatosak, amikor meghúzzák az elsütőbillentyűt, nehogy véletlenül a kutyát lőjék meg.
Vadászaton a Bükkben (Fotó: Bödők Gergely)
- Adj időt a szükségletekre
Egy vadászat nem kezdődhet úgy, hogy a kutya kiszáll az autóból és rögtön elkezd hajtani. Miután a regisztrációt elvégeztük mindenképpen szánjuk időt arra, hogy a kutyák a reggeli szükségleteiket el tudják végezni. Mivel sokat fognak futni és dolgozni, fontos, hogy minél „fesztelenebbül” tehessék ezt meg. Azt is tartsuk szem előtt, hogy a sportversenyek előtti bemelegítéshez hasonlóan, igyekezzünk a kutyánkat járatni és ütemesebben mozgatni. Ha van lehetőségünk (ahogy a lecserélt sportolók esetében is), az átállásokkor tartsuk a kutyánkat melegen. Ma már kaphatók külön erre a célra készített „kutyakabátok” és könnyű, meleg pokrócok. Hosszú távon a törődés kifizetődik: a jobban karbantartott ízületeknek és izmoknak köszönhetően többször vadászhatunk együtt kedvencünkkel.
- Gondolkodj előre, légy alapos és készülj fel a legrosszabbra
Vadászat előtt mindenképpen fordítsunk pár percet arra, hogy ellenőrizzük és felírjuk az adott helyszínhez legközelebb eső állatorvosi rendelő elérhetőségét és nyitvatartását, valamint utánajárunk a legközelebbi állatkórháznak. Ha baj van, fontos időt takaríthatunk meg azzal, ha nem a kapkodás és ijedtség alatt kell ezeket kideríteni. Az erdő mélyén gyakorta akadozik a térerő, így nincs arra garancia, hogy ezt ott és akkor, amikor a legsürgősebb, ki tudjuk keresni. Mindig legyen nálunk állategészségügyi csomag, hogy a szakorvosi ellátásáig a sérült kutyánk számára a legminimálisabb elsősegélyt tudjuk nyújtani. Egy ilyen szettben többnyire van rögzítőkötés, sebtapasz, bandázs, kötszer, gumikesztyű, olló és fiziológiás sóoldat és szerezzünk be a sebre közvetlenül fújható „kéksprayt”, vagy alumínium-vet sprayt is.
A cikk némileg rövidítve megjelent a Magyar Vadászlap 2024/12. számában (11–13. o.)
