2025. január 11-én, reggel fél 8-kor már a vadászház udvarán toporgunk a -7 fokos hidegben. Az eligazításon már túl vagyunk és tudjuk, hogy az első hajtás indulási helyére gyalogosan fogunk eljutni, ami körülbelül másfél kilométerre van a vadászháztól. Számomra megnyugtató, hogy az aznapi terelővadászat hajtási területei a vadászháztól számított 3-4 km-es körzetben kerültek kijelölésre, így a kutyák is majd remélhetőleg a közelben maradnak. Kopós csapatunk ezen a napon Fazekas Dávid volt Tassal, Króner Gyuri Dásával, Éger Norbert, Gergő és jómagam – Dongóval, Cohárddal és Zetével.
„Csak hajtó vagyok, ne lőjetek!” – Az őrségi erdélyi kopós hajtócsapat (Fotó: Bödők Gergely)
Az eligazításnál a puskások között felismertük és személyesen is üdvözöltünk Csőre Gábor színművészt, aki már korábbról ismert mindet és az erdélyi kopóinkat is, néhány éve ugyanis éppen az ő műsorvezetésével készült egy televíziós műsor a magyar kutyafajtákról a Magyar Krónikában.
9 óra körül már felállt a hajtósor az erdő szélén, majdnem 40 perce várakozunk az indulásra, a kopók mind izgatottak és a hajtásvezető jelzést kap telefonon, hogy még ugyan el sem indultunk de egy 80-100-as szarvasrudli most szaladt ki a területről. Majd pár perccel később végre hallatszik a kürtszó és elindul a hajtás. Számomra mindig ez az egyik legizgalmasabb látvány, hiszen a kopókat ekkor leoldjuk a vezetékről és ők belevetik magukat a munkába és átadják magukat a vadászösztönnek.
Mesebeli erdőszakasz (Fotó: Bödők Gergely)
A terep domborzati szempontból igazán könnyű, a haladást ugyan nehezíti szederindával borított talaj de szép fenyves, lombhullató szálerdő és vadföld váltja egymást, több széles nyiladékkal és „villanysávval”. Az első hajtásnak dél körül van vége, továbbra is szerencsés, szép napos időnk van, ez jól jön a mínuszos hidegben.
Dongó kutyánknak sajnos délelőtt 10 órától nem volt jele, a műholdas kapcsolat valamiért megszakadt és a legutolsó helyzete közel esik a hajtás indulási pontjától. Tehát Dongót már órák óta nem láttuk és nem is látjuk az adó-vevő készülékeinken sem, hogy merre lehet. Kezdek igazán aggódni, mert öt éve nem történt ilyen vele.
És fölül a fenyők koronája (Fotó: Bödők Gergely)
A második hajtás 14 óra körül kezdődött, ismét sokat várakoztunk az erdő szélén mire megkaptuk az indulási engedélyt és a kopók újra szaladhattak. Itt már nehezebb volt a terep, több volt a magasra növő szedres, viszont ezt ellenpontozta, hogy a vadmozgás is érzékelhetőbb volt, kevesebb vaddisznót és több szarvasrudlit láttunk. Sajnos előfordult, hogy minden erőfeszítésünk ellenére a vad visszatört a hajtósor háta mögé.
Cohárd a nyiladékon (Fotó: Bödők Gergely)
15:40-kor már mi is érzékeltük és a hajtásvezető is jelezte, hogy „nem sok van hátra”. Ekkor az egyik nyiladékon a magasított lőállásról mondta és mutatta az egyik vadász, hogy meglőtt egy szarvast és a sebzett állat beszaladt az erdőben északi irányba. Hamar megtaláltuk a vérnyomot és Zete kopónkat rögtön a rálövés helyéhez vittük, ahol azonnal felvette a friss csapát. Pár percen belül, körülbelül 100-120 méterre meg is találta az eldőlt és kimúlt szarvast az embermagasságú szedresben.
A hajtás sikeresen zárult egy kivétellel. Dongó ugyanis még mindig nem volt sehol és már több mint hét órája egyáltalán nem volt semmilyen jelünk a pozíciójáról.
Visszatérve a vadászházhoz információt kaptunk arról, hogy két faluval távolabb láttak egy fekete vadászkutyát rajta narancssárga nyakörvvel és jeladóval délután öt óra körül. Azonnal indultunk, bár továbbra sem volt friss jel. Már sötét volt, de alaposan bejáruk a környéket. A főutak mellett autóztunk és az erdőben zseblámpával odagyalogoltunk az utolsó találati jelzés helyéhez is, de nem járunk eredménnyel. Este fél 9-kor kényszerűen abbahagytuk a keresést és kitettünk a vadászháztól induló erdei útra egy pokrócot és egy kabátot, háta reggelre megtalálja és visszatér.
Zete figyel (Fotó: Bödők Gergely)
A terítékről ugyan Dongó keresése miatt lemaradtunk, de azon az este 14 szarvas és 19 vaddisznó feküdt.
A vadásztársaság elnöke rendkívül támogató és segítőkész volt, így ott aludhatunk a vadászház vendégszobájában. Mivel nem utaztunk az éjjel vissza Budapestre, ez remek alkalmat adott arra, hogy a helyi hajtókkal és a vadásztársaság vezetőivel még jobban megismerkedjünk és összebarátkozzunk. Közben Major Krisztián barátunk, aki ismert vadászkutyás a környékben, megosztotta saját Facebook-oldalán Dongó fotóját és azt, hogy a kopó a vadászaton eltűnt, így szerencsére másnap reggel 7-kor már az ő hívására és friss információra ébredhettünk.
A környékbeliek elmondása szerint 2 faluval arrébb, a vadászháztól légvonalban 2,7 kilométerre, a helyi focipálya öltöző épületénél látták a kutyát, akit valaki kiengedett. Vagy beengedett? Nem lehet már pontosan tudni, mi történt, de mi azonnal elindultunk. Már az autóban utazva a főúton, három perccel az indulásunk után kaptunk friss jelet Dongó helyzetéről, így pontosan oda tudtunk hajtani. A futballpályához közeledve láttuk, hogy szépen csökken a távolság, így mikor már csak 30 méter mutatott a jeladó, kiszálltunk az autóból és Dongó már jött is felénk az épület lépcsői felől. Elmondhatjuk: jó kis éjjeli menedéket talált magának. A pár lépcsőfok után egy bejárati ajtó és egy farakás takarásában feküdt le, falakkal három oldalról védett helyre, fedél volt a feje felett és már hajnal óta melegítették őt a felkelő nap sugarai, így kihűlve sem volt.
Hál’istennek és a gondos előkészületeknek, mind a jeladó, mind a nyakörv 100%-ra volt feltöltve a vadászat kezdetén, így az 24 óra elteltével is aktívan működött 60%-os töltöttségi szinten. Ismét köszönet a Garmin-nak a terméktámogatásért!
A hajtás egyik jellemző „sűrűje” (Fotó: Bödők Gergely)
