Vaddisznók és dámok földjén

Novemberi utolsó terelővadászatunkra a Tamási szomszédságában lévő Óbiródi vadászházak környékén került sor. A dámvadairól és vaddisznóállományáról messze földön ismert területre régóta járnak külföldi bérvadászok – ezúttal a helyi vadásztársaság által már jól ismert visszajáró vendégek jöttek Ausztriából. A vadászaton körülbelül 4 kisebb termetű kutya vett részt (egy szálkás tacskó, 2 jagd terrier, 1 alpesi tacskókopó), valamint egy – vadászaton ritkán látható – rodéziai ridgeback. Erdélyi kopóval hárman mentünk hajtani, a másodszor hajtó Erzsébet az ő Dollyjával, Gyuri barátunk Dásával és mi, szokásosan Dongóval és Cohárddal.

A társaság két hajtást tervezett, egyet délelőttre egy nagy kiterjedésű vaddisznóskertben, egyet pedig délutánra, „külső területen”. Már a vadászat helyszínére vezető autózás során is világossá vált, hogy a területen rengeteg vaddisznó van, közülük sokat az út melletti ritkásabb erdőségben is szemügyre vehettünk. A délelőtti disznóskerti hajtás több részből állt: előbb a gyulaji erdő egy részén hajtottunk, ami egy viszonylag sűrű aljnövényzettel (csipkével, alkörmössel, szederrel) átszőtt erdőbe torkollt. A területet többször is (talán háromszor-négyszer is) oda-vissza meghajtottuk. A vadászat során sok esetben adódott alkalom testközelből látni, ahogy a kopóink dolgoztak, nem egy esetben kapitális kanokat hajtottak a félreismerhetetlen hangosan csilingelő hangjukat hallatva (videókat lásd alább). A mintegy másfél órás szünet után egy fiatalos, erdősítés alatti sűrűben hajtottunk, közepesen nehéz (de helyenként szinte áthatolhatatlanul sűrű és kerítésekkel is szabdalt) terepen, kökény és csipkebokrokkal és akáccal „megvert” területen.

A nap végére Dongó 36,5 km-t Cohárd 34-et teljesített, Dása – most már szinte szokásosan – 44 km-t futott, Dolly pedig (akinek meghúzódott a jobb első lába, így a második hajtást kihagyta) – emlékezetem szerint – 25 km körül. Nagyon örültünk annak, hogy Dolly is milyen teljesítményt nyújtott, annak ellenére, hogy öt éves korára még csak a második hajtásán vett részt. Számomra éppen ezért hozzá kötődik a nap legkedvesebb meglepetése, amikor a kopók által a sűrűben megszorított és körbevett kitörő vaddisznónak egy kicsit belefogott a fenekébe (szerencsére erről is készült videó). Az ösztönei előtörtek, már csak a rutin kell és remek vadászkutya lesz (lett?) belőle. ()!

A koraesti teríték vastagon igazolta az előzetes elvárásokat: a vadászok 59 disznót ejtettek el (ebből 14 volt kan, közülük hat igazán nagy) és két dámtehenet. A csipkés erdőrészek okoztak azért kellemetlenségeket a kopóknak is. Ezek főleg szem-, fül- és orrkörnyéki vérzéseket, kisebb herezacskó körüli sebeket és horzsolásokat jelentenek, de nagyobb sérülés most sem történt.

A kopók remekül dolgoztak, ennek a vadászatvezető és a résztvevők (beleértve a vendégvadászokat is) is több esetben hangot adtak. Már másodszor volt alkalmunk itt hajtani, de nem utoljára: szombaton ugyanehhez a társasághoz érkezünk, és úgy fest, majd januárban is. Köszönjük a lehetőséget, Lajosnak az invitálást, Zsolt barátunknak a furikázást és kedves ismerőseinknek a jó hangulatot. Szombaton folytatjuk!