Kutyatartás és képzés
Az erdélyi kopó tartása nem ott kezdődik, hogy veszünk egy fiatal kopót, és majd meglátjuk, milyen lesz. Ennél a fajtánál különösen fontos, hogy már az elején tisztában legyünk azzal, milyen kutyát engedünk be az életünkbe. Nem azért, mert az erdélyi kopó kezelhetetlen vagy szélsőséges lenne, hanem azért, mert erős karakterű, ösztönös, önálló és nagy mozgásigényű munkakutya. Aki ezt érti, annak sok örömet adhat. Aki viszont nem, annak könnyen nehézzé válhat vele az együttélés.
A kopó tartása egyszerre jelent hétköznapi felelősséget és fajtaismeretet. Etetni, sétáltatni, oltatni, ápolni természetesen minden kutyát kell. Az erdélyi kopónál azonban a kérdés nem merül ki az alapellátásban. Neki nemcsak helyre, ennivalóra és szeretetre van szüksége, hanem mozgásra, szagokra, feladatokra, következetes nevelésre és értelmes kapcsolatra is. A szeretet alap, de önmagában nem elég, a jó kopós gazda ugyanis nem birtokolni akarja ezt a kutyát, hanem – nem győzzük hangsúlyozni – érteni. Ez a kiindulópont.
Szerelem – Zsuzsi és Dongó (Fotó: Válóczi Photo)
A döntés előtt
Erdélyi kopót választani komoly döntés. Ezért semmiképp sem érdemes pusztán azért belevágni, mert ritka magyar fajta, mert szép, mert különleges, vagy mert megtetszett egy fotón. Ezek érthető benyomások, de nem elegendő indokok. A kopó nem küllemi élmény, hanem életforma. Aki erdélyi kopóban gondolkodik, először azt érdemes végiggondolnia, hogy tud-e aktív, következetes, hosszú távon is vállalható életet adni neki. Lesz-e elég mozgás? Lesz-e megfelelő terep? Lesz-e kellő mennyiségű idő a nevelésre? Lesz-e türelme az új családtag önálló karakteréhez? Lesz-e biztonságos keret az ösztönök kezeléséhez? Lesz-e a családban egyetértés arról, hogy ez a kutya nem dísztárgy, nem alkalmi lelkesedés és nem néhány hónapos projekt?
A ritka fajta ugyanis nem státusz, hanem felelősség. Különösen igaz ez egy olyan munkakutyára, amelynek megőrzésében a megfelelő gazdaválasztásnak is szerepe van. A jó döntés nem ott kezdődik, hogy mindenáron kopót szeretnénk, hanem ott, hogy megkérdezzük magunktól: valóban a mi életünkbe való-e ez a fajta? Ez nem lebeszélés, hanem inkább szűrés. A felelős fajtanépszerűsítés egyik legfontosabb része, hogy őszintén beszélünk a nehézségekről is.
Kölyökkor: az alapok ideje
A kopó kölyökkora különösen fontos időszak. Ilyenkor nem az a cél, hogy minél hamarabb „kész kutyát” csináljunk belőle, hanem hogy biztonságos, kiegyensúlyozott alapokat kapjon. A jó kölyöknevelés nem siettetés, hanem fokozatos építkezés. Az első hónapokban a legfontosabb a kapcsolat kialakítása, a bizalom, a szocializáció és az alapvető szabályok megértetése. A kölyöknek meg kell tanulnia, hogy az emberhez tartozni jó, a gazda kiszámítható, a világ érdekes, de nem fenyegető, és a szabályok nem önkényes korlátozások, hanem érthető keretek.
A szocializáció nem azt jelenti, hogy a kutyát minden ingerbe beletoljuk. Egyáltalán nem szabad túlterhelni, nem kell minden kutyával összeengedni, nem kell minden embernek megsimogatnia. Inkább az a fontos, hogy sokféle helyzettel találkozzon biztonságosan és fokozatosan: emberekkel, gyerekekkel, városi zajokkal, autóval, állatorvossal, más kutyákkal, különböző talajokkal, terepekkel, pórázzal, várakozással, utazással.
Egy erdélyi kopó esetében már kölyökkorban érdemes figyelni arra, hogy a szaglás, a felfedezés és az önállóság természetes igény. Ezeket nem elnyomni kell, hanem – megint csak – keretbe helyezni. A kölyök hadd használja az orrát, hadd fedezze fel a világot, de közben tanulja meg azt is, hogy az emberrel való kapcsolat mindig visszatérési pont.
A még kölyök Dongó (Fotó: Ádám Korinna – Ebportré)
Következetesség, nem keménység
Az erdélyi kopó nevelésében az egyik legfontosabb szó a következetesség. Ezt azonban sokan félreértik. A következetesség nem keménységet jelent, nem durvaságot, nem állandó fegyelmezést. Inkább érthetőséget és kiszámíthatóságot. A kutyának tudnia kell, mire számíthat, hol húzódnak a határok, mit várunk el tőle, és mi történik, ha együttműködik.
A kopó ugyanis érzékenyen reagál arra, ha a gazda bizonytalan, következetlen vagy kapkodó. Ha ma valami tilos, holnap megengedett, holnapután pedig ismét tilos, a kutya nem erkölcsi lázadó lesz, hanem egyszerűen próbálja értelmezni a helyzetet. És mivel önálló és okos kutya, biztosra vehetjük, hogy próbálkozni is fog.
A jó nevelés lényege nem az, hogy megtörjük az akaratát. Egy kopónál ez különösen rossz irány. Az önállósága fontos érték, amelyet nem kiirtani kell, hanem együttműködővé formálni. A gazda feladata az, hogy világos szabályokat adjon, és ezeket nyugodtan, következetesen, hosszú távon is képviselje. Az erdélyi kopó nem attól lesz jól nevelt, hogy fél a gazdájától, hanem attól, hogy érti, bízik benne és megtanul együttműködni vele.
Mozgásigény és terhelés
Az erdélyi kopó nagy mozgásigényű kutya. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan rohannia kell, de azt igen, hogy viszonylag rendszeres, tartalmas fizikai terhelés nélkül nem fog igazán jól működni. A rövid, unott séták, a kertben való magára hagyás vagy az alkalmi hétvégi kirándulás önmagában kevés lehet számára.
A mozgásnál azonban a minőség legalább olyan fontos, mint a mennyiség. Egy kopónak nemcsak kilométerekre van szüksége, hanem változatos terepre, szaglásra, felfedezésre, feladatra, szabadabb mozgásra biztonságos keretek között. Másképp fárad el egy kutya attól, ha monoton módon pórázon megy a járdán, és másképp attól, ha erdőben dolgozik az orrával, figyel, dönt, visszatér, kapcsolatban marad.
A túlterhelést ugyanakkor kerülni kell. Kölyök- és fiatal korban különösen fontos a fokozatosság. Az, hogy a fajta kitartó és erős, nem jelenti azt, hogy egy növendék kutyát korán túl kell terhelni. A jó kondíció hosszú távon épül. A kopó nem versenygép, hanem élő szervezet, amelynek izomzata, ízületei, idegrendszere és koncentrációja fokozatosan fejlődik. A mozgásigény kielégítése nem luxus, hanem a kiegyensúlyozott viselkedés egyik alapja. Sok probléma, amelyet a gazdák engedetlenségnek, makacsságnak vagy kezelhetetlenségnek látnak, valójában abból fakad, hogy a kutya nincs megfelelően leterhelve.
A közös séták, a mozgás lehetőségének biztosítása és az együtt töltött idő nagyon fontos (Fotó: Mátrai Dávid)
Szagmunka: az orr használata alapigény
Az erdélyi kopó számára a szaglás nem mellékes kutyás szokás, hanem a világ megértésének elsődleges módja. A kopó az orrán keresztül „olvassa” a környezetét. Egy séta során olyan információkat dolgoz fel, amelyekből mi szinte semmit nem érzékelünk. Ki járt arra, merre mozgott a vad, milyen állatok hagytak nyomot, mi változott tegnap óta, hol van friss inger, hol van régi szag. Éppen ezért a szagmunka nem extra program, hanem alapigény. Ha egy kopó soha nem használhatja igazán az orrát, akkor a fajta egyik legfontosabb képessége marad kihasználatlanul. Ez nemcsak munkakutyaként veszteség, hanem a mindennapi viselkedésben is megjelenhet.
A szagmunka sokféle lehet. Nem kell mindenkinek vadászati munkát végeznie a kutyájával. Lehet nyomkövető játék, keresőfeladat, mantrailing, kontrollált erdei szimatolás, tárgykeresés, jutalomfalatos keresés, vagy bármilyen olyan feladat, amelyben a kutya az orrát használva old meg valamit. A lényeg, hogy ne csak fizikailag, hanem fejben is dolgozzon. A jó szagmunka különösen hasznos a kopónál, mert természetes módon fáraszt, önbizalmat ad, erősíti a gazda és a kutya kapcsolatát, és medret ad azoknak az ösztönöknek, amelyek egyébként könnyen önálló akciókban jelennének meg. A kopó orrát ezért nem kikapcsolni kell, hanem használni hagyni és – ha lehet – munkába állítani.
Behívás, póráz, szabadság
Az erdélyi kopónál a behívás különösen fontos kérdés. Nem azért, mert lehetetlen megtanítani, hanem azért, mert a fajta erős szagérdeklődése és vadászösztöne miatt a behívásnak valódi tétje van. A jó behívás nem díszfeladat, nem engedelmességi mutatvány, hanem biztonsági alap. A behívást ezért korán, fokozatosan és pozitív élményekkel kell építeni. A kutyának azt kell megtanulnia, hogy a gazdához visszatérni mindig értelmes és jó döntés. Nem akkor kell először gyakorolni, amikor már friss vadnyomon van, hanem sokkal korábban, könnyebb helyzetekben, kisebb ingerek mellett, majd fokozatosan nehezítve.
A póráz nem kudarc, hanem egy felelős eszköz. Egy erős vadászösztönű kutyánál tudni kell, hol van helye a szabadságnak, és hol nincs. Vannak területek, időszakok és helyzetek, amikor nem lehet kockáztatni: lakott területen, forgalom közelében, vadban gazdag részeken, ismeretlen terepen vagy jogszabályi korlátozások mellett a póráz a kutya védelmét is szolgálja. Vagyis: bár a szabadság érték, de nem lehet felelőtlen. A kopónak szüksége van mozgástérre, de a gazdának kötelessége felmérni, mikor biztonságos ezt megadni. A hosszú póráz, a nyomkövető vezeték, a bekerített terület, a jól megválasztott terep és a fokozatosan felépített behívás mind segíthet abban, hogy a kutya minél több szabadságot kapjon anélkül, hogy veszélybe kerülne.
A „felkantározott” kopóink egy előadás alatt (Fotó: Hungexpo)
Városi tartás és kert
Gyakori kérdés, hogy tartható-e az erdélyi kopó városban. A válasz nem egyszerű igen vagy nem. Városban is jól lehet kopót tartani, de nem városi díszkutyaként. Nem a lakcím a döntő, hanem az életmód. Egy városban élő kopó is lehet kiegyensúlyozott, ha megkapja a szükséges mozgást, szagterhelést, feladatokat és megfelelő nevelést. Sőt, a városi környezet sok szempontból hasznos is lehet a szocializációban: a kutya megtanul emberek, járművek, zajok, lépcsőházak, liftek, más kutyák, különféle felületek és váratlan helyzetek között mozogni. De mindez nem helyettesíti a természetesebb mozgást és a terepi élményeket.
A kert önmagában szintén nem megoldás. Sokan gondolják, hogy egy nagyobb udvar kiváltja a sétát, de egy kopónál ez különösen téves elképzelés. A kert hamar ismertté válik, a szagok megszokottak lesznek, az inger kevés. Más kutyára is igaz, hogy lehet kint egész nap, mégis unatkozhat. A kert jó lehet pihenésre, mozgástérnek, napozásra, játékra, de nem helyettesíti a közös sétát, a terepet, a tanulást és az emberrel való kapcsolatot.
A városi kopótartás felelőssége abban áll, hogy a gazda tudatosan pótolja azt, amit a környezet nem ad meg magától. Több szervezés, több logisztika, több következetesség kell hozzá. De ha ez megvan, a kopó városi családban is jól működhet. Nem az a kérdés tehát, hogy lehet-e városban kopót tartani, hanem az, hogy a gazda tud-e kopóhoz méltó életet szervezni neki.
Együttélés a családdal
Az erdélyi kopó családban általában erősen kötődő, figyelmes és emberközeli kutya. Szereti tudni, hol vannak az övéi, részt akar venni az életben, figyeli a mozgásokat, hangokat, szokásokat. Nem feltétlenül „tapadós”, de jelen van. A jól kialakított kapcsolatban a család nem egyszerűen környezet számára, hanem biztonsági pont.
Egy erdélyi kopó gyerekek mellett is jól élhet, ha a helyzetet felelősen kezelik. A kutyának meg kell tanulnia nyugodtan viselkedni, a gyerekeknek pedig meg kell tanulniuk, hogy a kutya nem játék. Fontos a pihenőhely tisztelete, az evés közbeni zavarás kerülése, a testbeszéd figyelése, és az, hogy a felnőttek ne hagyják magára a gyerek-kutya kapcsolatot. Egy nagyobb, erős, temperamentumos kutyánál ez nem bizalmatlanság, hanem alapvető felelősség.
A családi életben különösen fontosak a szabályok. Hol pihenhet a kutya? Felmehet-e a kanapéra? Ki eteti? Ki sétáltatja? Mit lehet játék közben, és mit nem? Mi történik vendég érkezésekor? A kopó számára az ilyen szabályok nem korlátozások, hanem tájékozódási pontok. Ha a család következetes, a kutya könnyebben megtalálja a helyét. Az erdélyi kopó nem plüssállat, de nagyon szerethető családtag. Akkor működik jól, ha nem embergyerekként kezeljük, hanem kutyaként szeretjük: figyelemmel, tisztelettel, szabályokkal és valós igényeinek elfogadásával.
Egy jól kialakított kapcsolatban a család nem egyszerűen környezet az erdélyi kopó számára, hanem biztonsági pont (Fotó: Radnóthy László)
Más kutyák, más állatok
Az erdélyi kopó társas viselkedése sokat függ a szocializációtól, az egyedi karaktertől, a nemtől, az életkortól és a tartási körülményektől. Általánosságban elmondható, hogy megfelelően szocializálva jól tud együtt élni más kutyákkal, de nem szabad elfelejteni, hogy határozott, erős karakterű fajta. Különösen kanoknál fontos a tudatos, következetes kezelés és az, hogy a gazda időben felismerje a feszültségek jeleit. A kopó nem feltétlenül konfliktuskereső, de nem is mindig az a kutya, amelyik minden helyzetben visszahúzódik. A jó gazda nem megvárja, amíg a helyzet elmérgesedik, hanem ismeri a kutyája testbeszédét, teret ad, irányít, megelőz, és nem kényszeríti bele fölösleges találkozásokba.
Kisebb állatok, macskák, baromfi vagy vad jelenlétében különösen fontos az ösztönök figyelembevétele. Egy erős vadászösztönű kutyánál nem lehet pusztán jó szándékra építeni. A korai szoktatás sokat segíthet, de a gazdának akkor is reálisan kell látnia, hogy a kopó vadászösztöne valós adottság. A biztonságos együttélés itt is kereteken, felügyeleten, fokozatosságon és józan belátáson múlik. Nem az ösztön megléte a gond, hanem ha nem vesszük komolyan.
Képzés: partneri munka
Az erdélyi kopó képzésében a legfontosabb alapelv, hogy partnerként kell vele dolgozni. Ez nem engedékenységet jelent, hanem azt, hogy a gazda figyelembe veszi a fajta karakterét, ösztönkészletét, önállóságát, motivációit és gondolkodását. A kopó nem mindig ugyanúgy tanul, mint egy kifejezetten folyamatos emberi irányításra szelektált munkakutya. Nála különösen fontos, hogy a feladat értelmet nyerjen.
A jó képzés rövid, következetes, változatos és sikerélményre épül. Nem érdemes hosszú, monoton gyakorlásokkal kiölni belőle a kedvet. Sokkal többet érnek a jól felépített, világos, rövidebb feladatok, amelyekben a kutya érti, mit várunk tőle, és megéri neki együttműködni. A motiváció lehet jutalomfalat, játék, dicséret, mozgás, szaglás vagy éppen a feladat maga. Egy kopónál a környezet gyakran erősebb jutalom, mint amit a gazda a zsebében tart. Ezt nem bosszúsággal kell kezelni, hanem tudatos képzéssel. Meg kell tanítani, hogy az emberrel való együttműködés is érték, és nem zárja ki a világ felfedezését.
A durva, félelemre épülő módszerek különösen rossz irányba vihetnek. Egy önálló, érzékeny és erős karakterű kutyánál ezek vagy megtörik a kapcsolatot, vagy ellenállást szülnek. A jó képzés nem az akaratok harca, hanem fokozatosan felépített együttműködés.
A legfontosabb alapfeladatok
Egy erdélyi kopóval az alapoknak valódi jelentőségük van. A behívás, a pórázon közlekedés, a várakozás, a helyben maradás, a nyugalom, az autózáshoz és utazáshoz való szoktatás, az állatorvosi vizsgálat tűrése, a más kutyák melletti kezelhetőség és a különféle ingerek közötti figyelem mind olyan készségek, amelyek a mindennapi élet biztonságát adják.
A behívásról különösen nem lehet eleget beszélni. Egy kopónál ezt nem lehet félvállról venni. Nem várhatjuk el, hogy erős vadnyomon, nagy ingerben, izgalmas terepen is visszajöjjön, ha előtte könnyebb helyzetekben nem építettük fel a feladatot. A jó behívás hosszú munka, amely bizalomra, következetességre és sok-sok sikeres ismétlésre épül.
Ugyanilyen fontos a pórázon való közlekedés is. Egy erős, érdeklődő, szagokra reagáló kutyánál a póráz nem puszta kiegészítő, hanem kommunikációs eszköz. A cél nem az, hogy a kutya soha ne szimatoljon, hanem az, hogy megtanulja: mikor lehet szabadabban mozogni, és mikor kell alkalmazkodni.
A nyugalom tanítása szintén alapfeladat. Egy aktív munkakutyának nemcsak dolgozni kell megtanulnia, hanem pihenni is. Várakozni, lefeküdni, kikapcsolni, ha kell rendezvényen, kiállításon vagy versenyen jelen lenni, autóban utazni, vendégségben megnyugodni. Aki csak mozgatja a kutyát, de nem tanítja meg pihenni, az könnyen túl aktív, nehezen leálló kutyát kap.
Dongóval és Cohárddal a Városligetben (Fotó: Mátrai Dávid)
Vadászati képzés
A vadászati képzés külön világ, amelyhez tapasztalat, megfelelő terep, jó vezető és fokozatosság kell. Az erdélyi kopó ösztöne sokat adhat, de az ösztön nem helyettesíti a tanítást. A vadászati munkára készülő kutyának meg kell tanulnia a helyzeteket, a vadászati nap ritmusát, a többi kutyával való együttműködést, a vezetőhöz való visszakapcsolódást, a lövéshez, járművekhez, hajtókhoz, vadászokhoz és változatos terepekhez való viszonyt.
A fiatal kutyát nem szabad túl korán túl nagy helyzetekbe dobni. A jó vadászkutya nem attól lesz jó, hogy minél hamarabb mindent lát, hanem attól, hogy megfelelő sorrendben, jó élményekkel és kontrolláltan tanul. A túl erős, kaotikus első élmények bizonytalanságot, túlzott önállóságot vagy rossz szokásokat is kialakíthatnak.
A vadászati használatnál különösen fontos a kutya biztonsága. A terep, a vad, az időjárás, a lövések, az utak, a más kutyákkal való találkozás mind kockázatot jelenthetnek. A gazda felelőssége, hogy a kutya megfelelő kondícióban, felszereléssel, az adott helyzethez illő védelemmel és reális elvárásokkal kerüljön munkába.
A jó vadászati képzés nemcsak a vad iránti érdeklődést építi, hanem az irányíthatóságot, a kapcsolatot és a visszatérést is. Az erdélyi kopó akkor értékes munkakutya, ha nemcsak szenvedélyes, hanem használható is.
Egészség, állóképesség, gondozás
Az erdélyi kopó erős, ellenálló, jó állóképességű fajta, de ez nem jelenti azt, hogy ne igényelne gondos odafigyelést. A munkakutya-jelleg nem mentség az elhanyagolásra. Éppen ellenkezőleg: minél aktívabb életet él egy kutya, annál fontosabb a megfelelő kondíció, táplálás, pihenés, sérülésmegelőzés és rendszeres ellenőrzés.
A fülek, mancsok, karmok, fogak, bőr és szőrzet állapotát rendszeresen figyelni kell, különösen terepi munka vagy hosszabb kirándulások után. Erdőben, sűrűben, havas vagy saras területen könnyen előfordulhatnak apró sérülések, nyaranta toklász, kullancs, horzsolás vagy izomhúzódás. Ezeket jobb időben észrevenni, mint utólag kezelni a nagyobb bajt.
Jó, ha tudjuk, hogy a jó kondíció fokozatosan épül. Egy vadászati szezonra, hosszú túrára vagy intenzívebb munkára nem lehet egyik napról a másikra felkészíteni a kutyát. Ahogy az embernél, úgy a kutyánál is számít az edzettség, a terheléshez szoktatás és a pihenés. A túlterhelés éppúgy hiba, mint az alulterhelés.
Az etetésnél is az életmódhoz és a szükségletekhez kell igazodni. Más igényei vannak egy aktívan dolgozó, sokat mozgó kopónak, és más egy nyugodtabb időszakban élő kutyának. A megfelelő testsúly különösen fontos, mert a kopó akkor tud jól mozogni, ha nincs elnehezítve. A túlsúly nem kedvesség, hanem teher.
Minél aktívabb életet él egy kutya, annál fontosabb a megfelelő kondíció, táplálás, pihenés, sérülésmegelőzés és rendszeres ellenőrzés (Fotó: Válóczi Photo)
Hibák, amelyeket érdemes elkerülni
Az egyik leggyakoribb hiba, hogy a gazda alábecsüli a fajtát. Azt gondolja, elég szeretni, és „majd minden megoldódik”. A szeretet valóban nélkülözhetetlen, de egy erős, önálló munkakutyánál nem pótolja a szabályokat, a mozgást, a képzést és a következetes életformát.
A másik gyakori hiba, hogy a gazda túl sokat vár és túl hamar. A kölyöknek és a fiatal kutyának idő kell. Nem lesz egyik napról a másikra biztos behívású, nyugodt, tökéletesen kezelhető, minden helyzetben megbízható társ. A fejlődés hullámzó, és különösen kamaszkorban alaposan próbára teheti az embert. Ilyenkor nem új kutyát kell akarni, hanem türelmesen folytatni az építkezést.
Hiba az is, ha a kopót pusztán lefárasztani akarjuk, de nem tanítjuk. A sok mozgás fontos, de önmagában kevés. Egy rosszul irányított, állandóan pörgetett kutya nem feltétlenül lesz kiegyensúlyozottabb, csak edzettebb – ezáltal pedig – nehezebben leállítható. A fizikai terhelés mellé mentális munka és nyugalomtanítás is kell.
Szintén hiba, ha az ösztönökről nem veszünk tudomást. A vadászösztön, a szagokra való erős reakció, az önálló döntési hajlam nem eltüntetendő szépséghiba, hanem a fajta része. Ezekkel dolgozni kell. Aki úgy tesz, mintha nem léteznének, előbb-utóbb kellemetlen helyzetekkel szembesülhet.
Végül nagy hiba a fajtaromantika. Az erdélyi kopó valóban különleges, szép és értékes kutya, de nem attól lesz jó társ, hogy ünnepélyesen beszélünk róla. Attól lesz jó társ, hogy a mindennapokban is megadjuk neki, amire szüksége van.
A jó kopós élet
A jó kopós élet nem tökéletes. Van benne sár, szőr, logisztika, korai indulás, hosszú séta, váratlan szag, kamaszkori próbálkozás, következetességet igénylő helyzetek garmadája és néha fárasztó újrakezdések. De van benne rengeteg öröm is: közös mozgás, figyelem, bizalom, csend, humor, mély kötődés, és az az érzés, hogy az ember nem egy passzív kedvencet tart, hanem egy gondolkodó, érző, dolgozni akaró társsal él.
Az erdélyi kopó mellett az embernek is változnia kell. Többet kell figyelnie, jobban kell terveznie, következetesebbnek kell lennie, és el kell fogadnia, hogy a kutya nem mindig a mi kényelmünk szerint működik. Ez néha nehéz, de éppen ettől lesz valódi kapcsolat.
A jó kopós gazda nem legyőzni akarja a kutyáját, hanem együttműködni vele. Nem elnyomni akarja az ösztöneit, hanem értelmes keretet adni nekik. Nem pusztán szeretni akarja, hanem érteni is.
Mert az erdélyi kopót nem elég tartani.
Életet kell szervezni köré, amelyben kutyaként, kopóként és társként is jól tud működni.
