A múlt hétvégén az Őrségben indítottuk el az idei vadászidényt. Két éve jártunk itt utoljára, ezért is örültünk a visszatérésnek és az ismerős arcoknak. Minden hajtás előtt izgatottak vagyunk, gyakran ettől aludni is alig tudunk, de az idénykezdő vadászat izgalma ezen is túltesz. Már ahogy a felszerelést elkezdjük összeválogatni és pakolni, a kopóink is alig bírnak magukkal. Tudom, hogy tudják, hogy mi következik, mert amikor hajnali négykor kisettenkedünk a szobából, már az előszobában ülnek.
A kezdésre való feszült várakozás (Fotó: Bödők Gergely)
A vadásztársaság két hajtást tervezett erre a napra. Hajtókból volt bőven és dolgozott ezen a napon mintegy másféltucat hajtókutya. A hőmérsékletre sem lehetett panasz; a kora hajnali 1-2 fok délre 7-8 fokra emelkedett. A Rába kanyargó ostora mellett haladt az első hajtás, a sor hol kiszélesedve, hol összeszűkülve, nem egy helyütt a süppeteg, mocsaras lápot kerülgetve. A kopóink az ártérben többször is inkább úsztak, csakhogy elkerüljék a szügyig való merülést és az evickélést a sárban.
A kanyargó Rába (Fotó: Bödők Gergely)
Az átállást követő második hajtás egy-, már jól ismert fiatalosban és erdőben zajlott, könnyen járható terepen – és mivel úgyis a visszaúton kellett az otthagyott autókhoz eljutni, indítottak egy kontrahajtást is.
A sűrűben (Fotó: Bödők Gergely)
A vadászaton Zete futotta a legtöbbet, 54 kilométert, őt követte Cohárd 44 kilométerrel és Dongó 39-cel. Lövés nem volt sok, mert vad sem. Nem emlékszem, hogy előfordult-e már velünk, de ezen a terelővadászaton egyáltalán nem láttunk vaddisznót, csak szarvast.
Térképen a kopóink nyomvonala (Fotó: Bödők Gergely)
Este a terítéken hét szarvasnak (közte két spíszer bikának, valamint két borjúnak) és két rókának zengett a kürtszó. Most különösen igaz volt, amit gyakran szoktunk hallani: Diana ezt szánta nekünk. Folytatás a jövő héten.
Zete koncentrál (Fotó: Bödők Gergely)
