Hajtásba mentek a fiúk, de aki otthon maradt ……?
November 16. szombat délelőtt van 11:30 perc, ködös idő, 4-5 fok, a kopók és a férjem kora hajnalban elmentek hajtásba. Mi lehet velük? Eddigre már az első hajtásnak vége szokott lenni és átállnak egy másik területre. Még nem hívott. Vajon rendben vannak? A kutyák megvannak-e vagy elmentek egy vaddal messze a hajtósortól? Ugye nem sérült meg senki? Ha gond lenne, biztos hívna…, de amerre járnak, bent az erdőben, biztos nincs térerő.
Végigfut bennem a hajnali 4 órai ébredés hangulata, a felszerelések előkészítése, didergő pakolás a kocsiba és elköszönés az ajtóban. Mikor visszabújok a meleg paplan alá, a magam megnyugtatására sorba veszem mindazokat, hogy a férjem vitt magával csere ruhát, elegendő szendvicset, a teát megmelegítettem és úgy tettem neki a termoszba, betette a kutyák elsősegély dobozát, ott a csizma, a narancssárga hajtókabát és kesztyű, kés, szatyor, madzag, síp, póráz, zseblámpa… Na és persze a kutyáknak a GPS nyakörvek meg a készülék, feltöltve! Szóval minden, ami tőlünk telik előkészítve és bepakolva, már csak szerencse kell a hosszú vezetéshez az oda-vissza úton és a vadászaton is!
11:42 csörög a telefon, a férjem hív: „Minden rendben, a kutyák is itt vannak velem, vége az első hajtásnak. Most kapunk meleg teát és átvisznek minket egy másik erdősávhoz. Jó a terep, vadmozgást is lehetett látni, a kutyákat megdicsérték az elállók, majd hívlak, ha végeztünk, most mennem kell…”
Nagy sóhaj részemről, megnyugodtam! Egyelőre. Hál’ istennek! Közben itthon a gyerekekkel megy a szokásos forgatókönyv, játszunk, ebédelünk, telik a hétvége.
Majd délután fél négy lesz és én megint kezdek aggódni, mivel hamarosan sötétedik. Az jár a fejemben, hogy a hajtásnak már biztosan vége, hiszen sötétedik!!! Eldöntöm magamban, hogy ha a férjem nem hív fel öt óráig, akkor mindenképp rácsörgök. Szinte ugyanazok a kérdések forognak a fejemben: Mi lehet velük? Rendben vannak-e? Azért nem hív, mert sok a vad, amit ki kell húzni a sűrűből vagy a kutyáknak lett baja, vagy keresni kell őket? Biztos hívna, ha nagy baj lenne, …de lehet, hogy megint nincs térerő vagy a hideg miatt lemerült a telefonja. Ahogy egyre sötétebb lesz, az aggodalmam is növekszik.
16:35-kor érkezik a hívás, én is és a gyerekek is ezt vártuk. A férjem elégedett, nyugodt és fáradt hangon közli, hogy mindenki épségben van, most tartanak a vadászház udvarára, hol még a teríték elkészítésében segítenie kell. Szarvas pörköltet kapnak vacsorára, így várhatóan nem lesz éhes, mikor késő este hazaér, de azért hívni fog és elmesél mindent a hazainduláskor.
Most már csak az kell, hogy az időjárás és a közlekedés is kegyes legyen, azaz szépen hazaérjenek.
Megkezdődtek az idei hajtások, várhatóan – és reményeim szerint! – így telnek majd a szombat-vasárnapok számunkra egészen január végéig.
Minden kutyás hajtónak és „otthonmaradó” családtagjának kitartást, valamint balesetmentes vadászidényt kívánok!
