Őrségben

Tegnap újra igazi, jól sikerült terelővadászaton vettünk részt az Őrségben, a Hosszúpereszteg melletti erdészet szervezésében. A vadászaton mintegy tizenöt puskás volt és ezen a napon körülbelül 20-25 hajtó és mintegy 15 hajtókutya dolgozott a terítékért. Ebből 8 szlovák kopó volt, egy szávavölgyi kopó, 5 jagd terrier keverék és három erdélyi kopó: Króner Gyuri Dásája, és a mi Dongónk és Cohárdunk.

Erre a napra 2 hajtást terveztek, de opcionálisan hárommal számoltak – ha lesz még rá idő/kedv/igény a vadászaton résztvevők részéről – és volt is. Hajnalban volt a találkozó, a vadászathoz abszolút ideális igazi -3 fokos zimankóban, az idő pedig csak dél körülre melegedett fagypont fölé, igaz a napsütésnek köszönhetően ez némileg többnek tűnt. Az egész nap során igazi, erdélyi kopónak való változatos területen hajtottunk: volt benne szálerdő, kidőlt/ritkított fenyőkkel sűrűn borított fenyves, csipkésebb tölgyes fiatalos, egy rövid részen derékmagasságú és kefesűrűségű bozótos. A környezet, ha módunk volt körbenézni, igazán szép volt – a második hajtás során ráadásul a felújítás alatt lévő, kevéssé ismert, 160 éves mikosdpusztai kastély mellett haladtunk el.

A nap végére Dása, 40,2 km-t, Dongó 36 km-t, Cohárd pedig 26 km-t teljesített. Sajnos mindhármuknál előfordult, hogy nem volt jelük – Dongónál mintegy háromnegyed órán át, Cohárdnál összességében egy óránál is tovább. Lövést ezen a napon jócskán hallhattunk és gyönyörködhettünk a több száz méterre előttünk csaholó kopók hangjában. Izgalom is akadt – egy-egy visszatörő vaddisznónak és szarvasnak köszönhetően. Életünkben először pedig egy agancsot is találtunk, amit megtarthattunk és elhoztunk haza, emlékbe a kisfiunknak.

Az esti terítékre a csipkereki vadászház portáján került sor. Vad akadt bőséggel, a nap során 23 vaddisznó (ebből 3 kan), 11 szarvas (ebből 5 borjú), 3 őz és egy róka került puskavégre. A vadászok, a hajtók és minden elejtett vadfaj búcsúztatására illő hallalit fújt a két kürtös a lobogó tűz mellett. Sérülés senkinél sem történt, a tüskék okoztak csak kisebb – szóra alig érdemes – kellemetlenséget.

A kopók ismét kitettek magukért, többen megdicsérték őket, a társaságnál nagyon elégedettek voltak a munkájukkal és visszavárnak minket. Köszönjük ezúton is a lehetőséget, Major Krisztiánnak pedig az összekötést! Korábban még nem jártunk Szajkon, így most debütáltunk csak a társaságnál, de januárban biztosan visszatérünk. A hajtásokat pedig folytatjuk – legközelebb szombaton, ismét itt az Őrségben, csak egy másik helyen.

Jó vadászatot!