Idényzárón

A szokásos, reggeli fél 8-as találkozó után kisbusszal szállítottak minket az első hajtás helyszínére. Az elmúlt két nap esőzéseit követően az idő ezen a napin igazi téli hideg volt, egész nap 0 és 1 fok közötti ingadozással, így a hajtott területen megállt vizek vékony jéghártyával voltak fedve, az egész napos szél miatt viszont még kellemetlenebbnek tűnt a hőmérséklet. A társaság három hajtást tervezett a körülbelül 25 fős osztrák és magyar vadászoknak. Az első egy nagy kiterjedésű fenyvesben és vegyeserdőben zajlott, végig egész jól járható terepen. A közel egyórás átállást – és ebédidőt – követően a második hajtás „klasszikus” szembehajtás volt a két részre osztott hajtósereggel, majd a találkozást követően oldalra húzódtunk és újra felállva hajtottunk közösen egy harmadikat is. Bevallom a második hajtás során én a balszélen egy fél óráig „elvesztem” – a nagy távolság és a szél miatt egy idő után se nem láttam, se nem hallottam a jobboldalamat – aki pedig nem vehette észre mindezt, így egy negyedórát megérzésre ballagtam az erdőben (aki átélt már ilyet, tudja, hogy mennyire nem kellemes – ezért is kell figyelni!). Dongónak csak az első órában volt jele, utána viszont sajnos 99%-ban (!) nem, amikor néha-néha egy-egy másodpercre volt, akkor jellemzően 1,5 kilométer távolságra tartózkodott. Cohárd és Tas jele viszont szinte végig rendben volt. Előbbi a nap végére majdnem 39 kilométert nyomott le, Tas 34-et, Dongót pedig nem tudjuk (az összesen mért 13 km abszolút nem lehet releváns). A harmadik hajtás végén már minden kopónk megvolt.

Az egész nap során 230 körüli leadott lövést számoltak össze. Vad bőségesen volt az elmúlt napok esőzései ellenére is. Akadt, aki százas rudlit és kisebb 20-as, 16-os rudlikat is látott a hajtás közben. A terítéken este 39 vaddisznó, 27 szarvas és 3 róka feküdt – a disznókra jellemző, hogy ezúttal alig volt malac, szinte mind nagyobb termetű volt.

Kopóink ismét nagyon ügyesek voltak, kisebb sérülések nélkül viszont most nem úszták meg: Dongónak a jobb szeme alatt lett egy centi mély (és körülbelül ugyanilyen széles) vágása, Cohárdnak pedig a bal füle tövén lett egy nagyobb sebe – így a fertőtlenítést követően tegnap reggel állatorvosnál kezdtük a hetet. Nem különösebben vészes egyik sem, de azért pár nap antibiotikum-kezelés és gyulladáscsökkentés indokolt a gyógyulásukhoz. Kicsit bicebóca lett így a szezonunk vége, de sose legyen nagyobb bajunk! Lehet, hogy itt végeztünk, de még meglátjuk. Ha mégsem így lenne, akkor szombaton még egyszer hajtani megyünk – ismét az Őrségbe.